HTML

Elnök úr jogesetei

"Meghoztuk a döntésünket."

A szerző

Életem egyik nagy ajándéka, hogy játszhattam egy amatőr színtársulattal a Tizenkét dühös ember c. színdarabban – az általam színpadra vitt
esküdtszéki elnökként társaim ott aggatták rám az „Elnök úr” becenevet.

Nem jogi pályán dolgozom, de a közügyek iránt nyitott polgárként a diploma megszerzése után is megmaradt az érdeklődésem a nagy port felvert jogesetek iránt. Vajon mire szavaznék esküdtként? Hogyan ítélnék bíróként?

Friss topikok

Címkék

2012.12.20. 00:39 Vucsics.Krisztián

A Kolosy téri motorosgázolás

Ismét egy nagy port felvert eset: egy autós az őt a piros lámpánál kirabló motoros után eredt, rövid üldözés után utol is érte és elütötte.

A Velvet cikke szerint: Bajosan lehetne jogos önvédelem a Kolosy téri motorosgázolás

December 7-én egy toyotás elcsapott  egy Kawasaki típusú motort, amelyen ketten utaztak, a motor utasa leesett és életét vesztette. Pár nappal később kiderült, nem egyszerű közlekedési baleset történt a Kolosyn, hanem egy szervezett, Budán autókat fosztogató motorosbanda egyik akciója fordult tragédiába. A Zsigmond térnél, a piros lámpánál kirámolt autós ugyanis hamar felocsúdott, és üldözőbe vette a motorost, akivel a Kolosy térnél ütközött, nekilökve egy autónak a motort (illetve ő is nekiment egy harmadik kocsinak). Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) arról tájékozatta a Velvetet,  hogy "a baleset kapcsán a BRFK Közlekedési Főosztálya halált okozó  közúti veszélyeztetés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt  eljárást indított, a gyanúsítás megtörtént."

motoros.jpg

Nos, nem tudok egyetérteni a rendőrség illetve a cikkben megszólaltatott jogászok álláspontjával: az eset - az eddig nyilvánosságra került tények alapján - jogos védelmi helyzetben történt, az autós ellen bűncselekmény hiányában meg kell szüntetni a nyomozást.

A jogos védelemről a Btk. az alábbiakat mondja:

Btk. 29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Nem kívánom a k. olvasó idejét rabolni, talán abban nincs senkivel sem vita, hogy az eset megítéléséhez itt két dolgot kell vizsgálni:

  1. Történt-e időbeli túllépés, azaz nem valamiféle utólagos bosszúról van-e szó? Ha igen, úgy nem lehet "szükséges" cselekményről beszélni.
  2. Szükséges (téves megfogalmazásban: arányos) volt-e az alapbűncselekmény (azaz a lopás) megakadályozásához, azaz meg lehetett volna-e valamilyen más, enyhébb és az autós számára is beláthatóan rendelkezésre álló módon akadályozni a lopást?

Hogy miért nem történt időbeli túllépés, annak megértéséhez egy rövid kitérőt kell tennünk: át kell tekintenünk a bűncselekmények befejezett és bevégzett állapota (stádiuma) közötti különbséget. Igyekszem közérthetően, minimális bikkfanyelvvel:

Befejezett egy bűncselekmény, amikor a tényállás minden eleme megvalósult: az emberölés befejezett, amikor a sértett meghal, a testi sértés befejezett, amikor az első komolyabb maflás betalál, a lopás befejezett, amikor a szajré a tolvaj birtokába kerül.

Bevégzett a bűncselekmény, amikor "a védett jogtárgy veszélyeztetettsége megszűnik": a testi sértés bevégzett, amikor a verést befejezik, a lopás bevégzett, amikor a dolog véglegesen kikerül a tulajdonos birtokából. (Zárójelben: meglepő módon még az emberölésre is lehet olyan helyzetet találni, amikor elkülönül a befejezett és a bevégzett állapot: a móri mészárlás, mint több emberen elkövetett emberölés, befejezetté vált a második áldozat halálával, de bevégzett csak ennél később, az utolsó áldozat megölésével lett.)

A szakma egységes álláspontja, hogy a jogos védelmi helyzet a bűncselekmény bevégzett stádiumáig mindvégig fennáll. Ezt a legkönnyebb talán a testi sértés példáján szemléltetni: hiába lett befejezett a bűncselekmény az első nagyobb ütésnél, ettől még természetesen ez után is jogszerű a védekezés. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy a tettenért zsebtolvajt jogszerűen lehet kergetni és ha utolérjük, tőle erőszakkal vissza lehet venni a pénztárcát.

A Kolosy téren (illetve előtte) a lopás még nem volt bevégzett, a sértett azzal a céllal vette üldözőbe a tolvajt, hogy a táskáját azonnal visszaszerezze. Ez sikerült is neki és ehhez kétségtelenül joga volt.

A másik kérdés, hogy szükséges volt-e elütnie a motorost.

Alapvetően az, hogy elütnie, meglöknie, felborítania joga volt, nem képezheti vita tárgyát: semmilyen más módon nem életszerű, hogy egy egyedül levő nő meg tudjon állítani két motoron ülő, bűnöző férfit, ha azok egyébként nem akarnak neki megállni. (Még így is kisebbfajta csodával határos, hogy utolérte őket, aki ült már Budapesten dugóban, tudja, miről beszélek.) A szükséges elhárításhoz pedig a Btk. szerint joga van, nem csak a sértettnek, de bárkinek.

A BRFK gyanúsítása (legalábbis a cikk szerint) halált okozó közúti veszélyeztetés bűntette. Ebből az következik, hogy az autósnak nem állt szándékában a motoros halálát okozni, még eshetőlegesen sem. (Ha akár csak eshetőlegesen is, de szándékában állt volna, emberölés lenne a gyanúsítás!) Veszélyeztetni pedig - a tulajdona védelmében - joga volt.

Az, hogy a motoros végül meghalt, úgynevezett szándékon túli (praeterintentionalis) következmény.

15. § Az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

A szándékon túli következmények kockázatát tehát az elkövető viseli, a jogos védelmi helyzetben cselekvő személy viszont nem elkövető. (Hétköznapi megfogalmazásban: a kockázatot a jogszerűtlenül eljáró fél, azaz esetünkben a tolvaj viseli.)

Fel szokott még merülni, hogy "arányos volt-e" az elhárító magatartás az alapbűncselekménnyel. Ez az arányossági kritérium azonban inkább urban legend kategória illetve a régebbi idők téves "bírói jogfejlesztésének" mára visszaszorulóban levő mellékterméke. A Btk. nem ismeri az arányosság kritériumát, kizárólag "szükséges" elhárításról ír. (Ujvári Ákos írt erről jókat a PhD-értekezésében, ha valaki esetleg ilyeneket olvasgatna szabadidejében.) Ebben az esetben egyébként - mivel a halál okozása nem szándékos volt - még csak ez a "kritérium" sem sérül.

Leges-legvégső esetben pedig, ha esetleg a kedves olvasó nem osztaná a fenti nézeteimet, a Btk. olvasását sosem szabad abbahagyni:

Btk. 29. § (2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.

Ez a szakasz egyébként viszonylag új, a 2009-es novellával került a Btk-ba, korábban ilyenkor csak "korlátlanul enyhíthető" volt a büntetés. Mára ez a szakasz is egy egyértelműbb meghatározást kapott.

Összefoglalva, a cselekmény nem bűncselekmény, a nyomozást bűncselekmény hiányában meg kell szüntetni.

6 komment


2012.10.13. 23:53 Vucsics.Krisztián

Thomas B. - a rendőrgázoló Hummeres

Sajnos ismét egy halálos közúti baleset a vezető hír:

Halálra gázoltak egy rendőrt Csongrád megyében

(...), közlekedési ellenőrzés miatt állították meg a négy német rendszámú terepjárót. Az egyik Hummer vezetője ráhúzta a kormányt az egyik motoros járőrre, és próbált elmenekülni (...) A másik motoros rendőr megelőzte, egy kereszteződésnél leszállt a letámasztott motorról, és meg akarta állítani Hummert. Az első autó vezetője ekkor gázt adott, és elütötte a rendőrt. (...)  Az elgázolt rendőrt mentőhelikopterrel szállították kórházba, de út közben meghalt.

hummer.jpg

Bár első ránézésre esetleg felmerülhet a közúti veszélyeztetés, valójában itt egy sokkal súlyosabb esetről van szó: véleményem szerint a cselekmény szándékos emberölés.

A szándékos bűncselekményeknek két fajtáját különböztetjük meg:

  1. az ún. "egyenes szándék" a hétköznapi szóhasználat szerinti szándékos elkövetés, amikor pl. a tolvaj (szándékosan) ellopja a pénztárcát vagy a gyilkos (szándékosan) lelövi a haragosát.
  2. létezik azonban az ún. "eshetőleges szándék" is, amikor az elkövető nem kifejezetten azért követi el a cselekményt, hogy az eredmény (itt: a halál) bekövetkezzen, előre látja azonban ezt a lehetséges kimenetelt és abba belenyugszik.

A Hummer sofőrjének célja valószínűleg nem a rendőr halála, hanem "csak" a(z egyébként nyilvánvalóan reménytelen) menekülés volt - látnia kellett azonban, hogy ez a rendőr súlyos sérülése, esetleges halála árán lesz csak lehetséges. Így álláspontom szerint megvalósult a szándékos emberölés.

A minősítő körülmény - hivatalos személy sérelmére elkövetés - szintén nem lehet kérdéses: ehhez az kell, hogy az elkövető tisztában legyen vele ("tudata átfogja"), hogy áldozata rendőr. Ez a hírek alapján egyértelműen kijelenthető.

Btk. 166. § (1) Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2)371 A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést (...)

e) hivatalos személy vagy küföldi hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt, (...)

követik el.

Ezzel még halmazatban állnak további kisebb bűncselekmények, egyrészt a megelőző "ráhúzás" (közúti veszélyeztetés - Btk. 186. §) másrészt pedig a kábítószeres befolyásoltság (járművezetés ittas vagy bódult állapotban (Btk. 188. §) valamint visszaélés kábítószerrel (Btk. 282. §) ), ezek azonban a minősített emberöléshez képest elenyésznek, inkább súlyosítást jelenthetnek. További súlyosítást jelent az elkövető priusza: Ausztriában több alkalommal is elítélték már, többek között fegyveres rablásért és hivatalos személy elleni erőszakért.

A kérdés érdemi része gyakorlatilag annyi, hogy életfogytot kap-e vagy "megússza" 15-20 év között... ennek előjelzésére két nappal az események után aligha vállalkozhatunk, legfeljebb arra, hogy a 15 évet jelentő középmértéknél jóval súlyosabb ítélet fog születni.

Szólj hozzá!


2012.10.08. 00:42 Vucsics.Krisztián

Eva V.-R. – négy halott az M3-ason

Szörnyű baleset történt az M3-as autópályán 2012. augusztus 21-én, kedden hajnalban: egy ittas sofőr vezette BMW hátulról belerohant egy Fiatba, amely az ütközés következtében a szalagkorlátnak csapódott majd kigyulladt: három utas bennégett az autóban, a negyedik két nappal később a kórházban halt bele égési sérüléseibe.

A baleset sajnos önmagában is bulvártéma, de még tovább fokozza a sajtóérdeklődést az áldozatok illetve az elkövető (most még elvileg: „gyanúsított”) személye: az elhunytak egy középkorú testvérpár és házastársaik, a balesetet okozó 35 éves nő, a drága terepjáró vezetője viszont igazi celeb: Eva Varholíková-Rezesová szlovák milliomosnő, a Meciar-kormány egyik miniszterének lánya, a szlovák bulvárlapok gyakori szereplője.

_eva-varholikova-rezesova_0.jpg

(kép innen)

Az újságok egymásra licitálva találgatják, hogy mennyit kaphat a baleset okozója – de mit mond a büntetőjog?

A cselekmény az úgynevezett szándékon túli (praeterintentionalis) bűncselekmények egyik tipikus esete. Ezek közös jellemzője, hogy az elkövető szándékosan elkövet egy önmagában kisebb súlyú bűncselekményt (itt: ittas vezetés), mely azonban a gondatlansága – illetve: a véletlen... – következtében az eredetileg szándékoltnál súlyosabb következményekkel jár. Anélkül, hogy a legkisebb mértékben is mentegetni akarnám az elkövetőt, említsük meg, hogy ezek az esetek bizony az ő szempontjukból is drámaiak: nem kívánták a végül megtörtént végkifejletet, még eshetőlegesen sem, mégis az eredeti bűncselekményhez képest lényegesen súlyosabb következmények fenyegetik őket. (Ha bizonyítást nyer, hogy akár csak eshetőlegesen is szándékában állt a halálos eredmény, akkor a bűncselekmény természetesen emberölés.)

Az alapbűncselekmény – Stohl András ügyéhez hasonlóan – a Btk. 188. §-ába ütköző „járművezetés ittas vagy bódult állapotban” bűntette, azonban lényegesen súlyosabb minősítéssel:

Btk. 188. § (1)469 Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt (...) közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés bűntett miatt (...)

d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

A szabályok szerint a büntetési tétel középmértékéből (itt: 7,5 év) kell kiindulni, melyek mellett enyhítő ill. súlyosító körülményeket kell a bíróságnak figyelembe vennie. Ezeket a körülményeket a Btk. nem definálja, azonban az 57/2007. BK-vélemény (a Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiumának véleménye, teljes terjedelemben pl. itt http://www.jogiforum.hu/blog/buntetojog/46 ) adhat támpontot:

Enyhítő általában:

  • a büntetlen előélet
  • a bűnösség elismerése és megbánása

Súlyosító általában:

  • az ittasság súlyos foka (itt: ?)
  • a gondatlanság súlyos foka (luxuria)
  • ha a beállott következmény súlyos fokú (itt: a minősítéshez szükséges kettőt meghaladó számú áldozat ill. a halál különösen sok szenvedéssel járó módja)

Összességében a középmértéknél kismértékben súlyosabb ítéletet valószínűsítek.

Felmerült az újsághírekben, hogy a BMW esetleg – egy korábbi közlekedési összetűzés miatt – hosszú perceken keresztül üldözte, „tolta” a Fiatot és így következett be a tragédia. Amennyiben ez bebizonyosodik (nota bene, ehhez elméletileg elegendő lehet egyetlen tanúvallomás is! Lásd pl. Damu Roland-ügy.), úgy a bűncselekmény az ennél súlyosabb közúti veszélyeztetés bűntette:

Btk. 186. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés (...)

d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget

okoz.

A szándékos veszélyeztetés ezen esete szintén praeterintentionalis bűncselekmény, az elkövető szándéka itt a veszélyhelyzet okozása (a másik kocsi „tolása”, üldözése). Ha ez bebizonyosodik, akkor a középmérték 10 év, a várható ítélet ennél kismértékben súlyosabb.

A teljesség kedvéért említsük meg a legsúlyosabb verziót, a szándékos – eshetőleges szándékkal elkövetett – emberölést, ennek fennállása (és bizonyítása!) azonban az eddigi hírek alapján kizárható.

Szólj hozzá!


2012.10.07. 21:49 Vucsics.Krisztián

S. András – A Stohl-ügy

Majdnem pontosan egy évvel ezelőtt vonult be a börtönbe Stohl András, hogy tíz hónapos büntetésének letöltését megkezdje.

Az azóta nagy nyilvánosságot kapott tényállás szerint a színész 2010 májusában Budapest és Fót között részegen és betépve balesetet okozott. Az ütközésnek két sérültje (egy súlyos és egy könnyebb) volt.  2011. márciusában első fokon, nem jogerősen két év és négy hónap börtönre ítélték. A másodfokú, jogerős döntés szerint 2011. szeptemberében súlyos testi sértést okozó, ittas állapotban elkövetett járművezetés miatt 10 hónap letöltendő börtönt kapott.

Az ítélet megosztotta a társadalmat, sokan kevesellték a tíz hónapot, különösen amiatt, hogy az ítélet szerint 5 hónap után feltételesen szabadlábra bocsátható volt. (Ez később meg is történt, 2011. október 5-én vonult be és 5 hónappal később jó magaviselettel feltételesen szabadult.)

Véleményem szerint viszont a másodfokú ítélet egy nagyon szép (sic!) ítélet, tanítani való mestermű.

A cselekmény a Btk. 188. §-ába ütköző és annak (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, súlyos testi sértést okozó „járművezetés ittas vagy bódult állapotban” bűntette. A Btk. szerint ez (nullától) 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez a 0-3 év tehát a kiindulópontunk.

(Btk. itt:http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=97800004.TV)

A büntetésnek – sok minden más mellett – igazodnia kell az elkövető társadalomra veszélyességéhez is:

Btk. 83. § (1) A büntetést (...) úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.)

Ezen belül, amiket én megállapítanék illetve figyelembe vennék:

- Bucinak nem ez az első balesete és nem az első ittas vezetése, magyarul egyrészt elég régóta feszegeti már a pofonosládát ahhoz, hogy most már tényleg leültessék kicsit gondolkodni, ne csak ejnyebejnyét kapjon

- a közvélekedéssel ellentétben ugyanakkor Stohl nem minősül jogi értelemben visszaesőnek:

Btk. 137. § 14. visszaeső a szándékos bűncselekmény elkövetője, ha korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, vagy annak végrehajtását részben felfüggesztették (...)

magyarul csak az lehet visszaeső, aki már "ült", a Btk. azt szankcionálja, ha valaki még abból sem tanult

- felesleges lett volna hosszabban lecsukni, pályáját kettétörni; egy rivaldafényhez és luxushoz szokott értelmes embernek ennyiből (10 ill. 5 hónap) is értenie kell

- hogy a tíz hónapnál sokkal rövidebb kevés lett volna, az gondolom egyéretelmű, a „default” középmérték egyébként ennél az esetnél 18 hónap, a minimálisan egyáltalán kiszabható pedig 2 hónap

- a kábítószeres befolyásoltságot a Btk. szerint nem lehetett  (halmazatba kerülő deliktumként) figyelembe venni, Stohl vállalta ugyanis az ún. „elterelést”, ami büntethetőséget megszüntető ok

Btk. 283. § (1) Nem büntethető kábítószerrel visszaélés miatt (...) ha az első fokú ítélet meghozataláig okirattal igazolja, hogy legalább hat hónapig folyamatos, kábítószer-függőséget gyógyító kezelésben, kábítószer-használatot kezelő más ellátásban részesült, vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vett részt.

- börtönbüntetés esetén az elítélt – jó magaviselettel – feltételesen szabadulhat a büntetés kétharmadának letöltése után; lehetőség van azonban arra, hogy a bíróság további kedvezményként kikösse, hogy már az ítélet felének letöltése után is szabadlábra bocsátható legyen az elítélt

Btk. 47. § (3) Három évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

Véleményem szerint helyesen döntött a bíróság, amikor különös méltánylást érdemlőként értékelte Stohl drogprevenciós és egyéb előadásait illetve igyekezetét, hogy a sérültnek kártérítést fizessen.

stohl.jpg

(kép innen, érdemes külön is elolvasni)

Zárjuk az ítélet bemutatását a bírói indokolásból vett részletekkel:

„Maximálisan értékeljük az eszméletlen igyekezetét, amióta ez a baleset történt” - kezdi a bírónő. „Bármennyire is meg van sértve Pali bácsi, azért próbálkozik, hogy kártalanítsa” - folytatja. „Ami miatt úgy láttuk, hogy marad a börtön, az az, hogy nagyon szép dolog, hogy megpróbálja jóvá tenni, de úgy látjuk, hogy van önben egy megmagyarázhatatlan félelem. Hogy mindent meg akar tenni, hogy elkerülje a börtönt. Most 44 évesen eljött egy olyan helyzet, hogy olyan felelősséget kell vállalnia, ami hátránnyal jár” - mondja a bírónő. „Nincs itt a világvége, egyáltalán nincs, nem életfogytiglant kapott. Nem is az a lényeg, hogy mennyit kap, hanem, hogy egy ilyen embernek, aki még egyáltalán nem volt börtönben, és alapvetően törvénytisztelő életmódot folytat, az is traumával jár, ha egy napra be kell mennie. A büntetésnek az a lényege, hogy érezzük a hátrányt, mert az tart majd vissza attól, hogy legközelebb is ilyen hibába essünk” - mondta a bírónő.

(forrás: http://velvet.hu/celeb/2011/09/06/stohl_masodfok)

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék


2012.10.07. 19:37 Vucsics.Krisztián

A blogról

Harmadévben ajánlotta figyelmünkbe egy büntetőjog-előadáson a „beugró” Ujvári Ákos a tanszék híres tanárának, Tóth Mihálynak a rendhagyó jogesetgyűjteményét. „Az Ószövetségtől a Pink Floydig” ismertet a professzor különböző tényállásokat, melyek között több híres magyar büntetőügy is helyet kapott. Az olvasmányélmény döntő hatással volt arra, hogy később Tóth Mihálynál írjam a diplomamunkámat. (A könyv megrendelhető itt, folytatása pedig itt.)

A másik a „Facebook-diploma”: a záróvizsgákra készülődés jó három hónapjában azzal szórakoztattam a barátaimat (és persze segítettem magamnak a könnyebb megjegyzésben), hogy a tankönyvekben, tételekben „szembe jövő” egy-egy érdekesebb jogesetet megosztottam velük. (A nyitó példa polgári jogból: Mi a teendő, ha egy esküvőn a házasulandók egyike süketnéma? Hogyan tudja így kimondani az igent?) A postok népszerűek voltak és többen is felvetették, hogy van-e kedvem valamiféle folytatáshoz... kedvem persze mindig van, csak energiám nem mindig.

Bő egy év késéssel most úgy döntöttem, megpróbálom – hangsúlyozottan „civilként”, pusztán az újsághírek alapján! – megítélni az egyes nagy port felverő bűnesetek büntetőjogi hátterét. Nyilván nem a szakma csúcsa újsághírek alapján évtizedeket kiosztani, a helyzet azonban az, hogy a büntetőeljárások „megrendelői” végső soron a társadalom polgárai, akiknek jogos igényük, hogy „most azonnal” halljanak valamit, nincs kedvük és türelmük kivárni a sokszor csak hosszú évekkel később megszülető jogerős ítéletet. (Maga a büntetőeljárás természetesen nem nélkülözheti a sokszor időigényes nyomozást, a bizonyítékok felkutatását és rendszerezését, a vádemelést, majd a tárgyalást.)

blikk.jpg

(kép innen)

Mivel pedig ez egy részben jogos, de mindenképpen valós társadalmi igény, a piacgazdaság szabályai szerint ez kielégítésre is kerül, így vagy úgy. Az újságok, bulvárlapok nem haboznak már a másnapi szám címlapján csuklás nélkül nagybetűkkel ítéletet hirdetni:

„akár 20 évet is kaphat Zuschlag János!”

Ez a számítás egyébként úgy készül, hogy az újságíró betippel egy minősítést és megkeresi a Btk-ban ehhez tartozó büntetési tételkeret felső határát... – csak hát a Btk-nak van azon kívül néhány száz egyéb szakasza („paragrafusa”) is, melyek többek között arra nézve adnak iránymutatást, hogy a kereteken belül (vagy azokon kívül! hoppá...) mi alapján kell az ítéletet meghozni.

Így aztán úgy döntöttem, megkísérlem ezeket a gyorshíreket némileg árnyalni és az ügyek büntetőjogi hátterét, szóba jöhető büntetéskiszabási elveit a kedves olvasónak megvilágítani.

Szólj hozzá!


2012.10.07. 17:32 Vucsics.Krisztián

Elnök úr, új szavazást kérek!

A Reginald Rose műve alapján készült 1957-es Sidney Lumet-filmet (Wikipedia: itt) még valamikor a rendszerváltás előtt, gyerekkoromban láttam először. Később egyetemistaként, a Schönherz filmklubjában, majd színdarabként 2007. környékén parádés szereposztással a Nemzetiben. (Elnök Trokán Péter, rajta kívül Kulka János (8.), Sinkó László (3.), Garas Dezső (9.), Szarvas József (10.), Stohl András (7.) „és sokan mások”)

2009-ben aztán egy amatőr színpadi próbáról bosszúsan jött haza – akkor még – menyasszonyom, aki nagy nekikeseredve újságolta, hogy „a 12 dühös” lesz kis társulatuk következő darabja. Én persze teljesen belelkesültem és kiderült, hogy van is üresedés a társulatban... Úgyhogy néhány hét múlva már én is mentem az első olvasópróbákra, ahol Abaffy Zoltán az elnök szerepét osztotta rám.

Hangzatos titulusa ellenére az elnök mellékszereplő a darabban, az esküdtszék tagjai ugyanis egyenrangúak, az elnöki (gyakorlatilag „levezető elnök”, kb. mint a parlamenti elnök) posztot pedig egyszerűen a sorsolás szerinti 1. sz. esküdt kapja. Mivel más darabokban nem léptem fel, ráadásul ez az egyetlen nevesített és nevén is szólított szereplő (a többieket csak a számuk azonosítja) a műben, így aztán rajtam ragadt a társaságban az „elnök úr”.

szinlap_w.jpg

Hát így...

Szólj hozzá!

Címkék: Címkék


süti beállítások módosítása