Blogunk történetének első közkívánatra születő posztja következik – nem sok kedvem volt foglalkozni a témával, de annyi helyről „jött szembe”, illetve annyi helyen tárgyalják a történteket, hogy „muszáj volt”. A büntetőeljárás mindenesetre – ha feljelentés születne az ügyben – valószínűleg egyedülálló lenne a magyar kriminalisztika történetében.

(kép innen)

Mivel a videót továbbra sem vagyok hajlandó megnézni (az embernek legyenek elvei, ugye, még ha jogász is az illető :-) ), ezért a tényállást az esettel foglalkozó temérdek beszámoló közül az Üvegplafon blog bejegyzésére alapozom, ami rövid ugyan, de reményeim szerint minden lényeges körülményt tartalmaz :

„Az Éden Hotel péntek esti adásában a reality egyik szereplője, Gábor szexre akarta kényszeríteni show-beli párját, Nórit. A lány többször és határozottan megmondta neki, hogy nem akar vele lefeküdni, de Gábor ezt nem hagyta annyiban – “Mi az, hogy nem?” -, fogdosta, ráfeküdt, szétfeszítette a lábát, hozzádörgölte magát, aztán szóbeli alázással is próbálta megtörni az ellenállását.”

Először is: élesen szétválasztandó az a két kérdés, hogy

(1) helyes-e, illetve médiajogilag megengedett-e ilyen képsorokat a tévében mutatni

(2) történt-e büntetőjogilag releváns cselekmény a képsorokon.

Az első kérdéssel jelen hasábokon nem foglalkozom, ugyanis hogy helyes-e, arra egyértelmű a válasz, hogy médiajogilag „belefér”-e, arról pedig fogalmam sincs, de valószínűleg szintén nem.

A második kérdéshez, magának a cselekménynek a jogi megítéléséhez az alábbiakat kell látni:

A cselekmény ugyan nem Magyarországon, hanem Costa Ricában (?) történt, ami főszabályként azt jelentené, hogy a magyar állam bűnüldöző hatóságai eleve nem is illetékesek az ügyben (!), ez az eset azonban kivétel, a magyar állam az elkövető állampolgársága alapján is eljárhat:

Btk. 3. § (1) A magyar büntető törvényt kell alkalmazni
a) a belföldön elkövetett bűncselekményre,
b) a Magyarország területén kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi járművön elkövetett bűncselekményre,
c) a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.

(Persze ettől még elvileg Costa Ricában is indulhatna a magyarral párhuzamosan egy costa ricai büntetőeljárás, ha ott valaki erre jogosult személy feljelentést tenne, de ennek túl sok gyakorlati értelme aligha lenne.)

Legelőször is, a legfontosabb idevágó magyar Btk-rendelkezés az, hogy büntetőeljárás ebben az esetben csak a sértett kezdeményezésére, ún. magánindítványára (Btk. 31.§) indítható. Hogy ez miért van így, arra ez az eset a kiváló példa: sem a sértettnek, sem a társadalomnak semmi szüksége nincs ilyen eseteknél önjelölt igazságosztókra, a tévéből mindent jobban tudó kibicekre. Ha a sértett nem tesz feljelentést – amit egyébként az elévülési időn belül bármikor megtehet – akkor büntetőeljárás sem indulhat.

Hogy azért itt ne legyen vége a blogbejegyzésnek :-) nézzük meg, mi történhetne, ha feljelentés születne az ügyben.

Szexuális erőszak kísérlete (népies nevén „nemi erőszak”, bár a büntetőjogi fogalom ennél jóval tágabb) ugyan elképzelhető, hogy történt, ez azonban még nem feltétlenül lesz büntethető: amennyiben ugyanis – az eset összes körülményeit mérlegelve – a bíróság azt állapítja meg, hogy az elkövető végeredményben belső indíttatásból, önként hagyta abba a próbálkozást, akkor ún. önkéntes elállás címén – legalábbi a szexuális erőszak alól – büntetlenséget élvez.

Nem számít önkéntes elállásnak természetesen az, ha a sértett ellenállása hiúsítja meg az elkövetést.

Btk. 10. §
(4) Nem büntethető kísérlet miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése (...)

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető.

Ennek az a magyarázata, hogy társadalmilag sokkal fontosabb érdek az, hogy az elkövető egy már megkezdett (kísérleti szakaszba jutott) bűncselekményt ne fejezzen be, hagyjon abba, mintsem az, hogy jól megbüntessük a kísérlet miatt. Meg kell ugyanakkor azt is említeni, hogy a szexuális erőszakhoz  a törvény nem „követeli meg” az élettani értelemben vett befejezett közösülést.

Az (5) pontban leírt ún. „maradékbűncselekményre” a fentinél enyhébb forma, ún. „szexuális kényszerítés” jöhet szóba, ennek szikár definíciója szerint

Btk. 196. § (1) Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

illetve a passzoló értelmező rendelkezés szerint

Btk. 459. § (1) E törvény alkalmazásában
27. szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul;

Hogy pontosan mi valósult meg, legfőképpen hogy erőszaknak, kísérletnek, illetve önkéntes elállásnak minősíthetőek-e a cselekmények, ahhoz először is nyomozást kellene végezni: ki kellene hallgatni a szereplőket, tanúkat, kideríteni szándékaikat, motivációikat. Meg kellene nézni a rendelkezésre álló felvételeket – no persze nem a tévében leadott, vágott, uram bocsá’ manipulált felvételeket, hanem az eredetieket... – és ez alapján kihámozni, hogy mi történt. A leírásban szereplő „szétfeszítette a lábát, hozzádörgölte magát” szófordulat alapján talán nem tévedek nagyot, ha az enyhébb alakzat, a szexuális kényszerítés (1-5 év) megvalósulására tippelek.

Ennél többre a jelenlegi ismeretek alapján nem vállalkoznék – ha esetleg születik magánindítvány és büntetőeljárás indul, akkor persze visszatérünk még a témára.

Aki máshogy látja, kommentben írja meg a véleményét!