HTML

Elnök úr jogesetei

"Meghoztuk a döntésünket."

A szerző

Életem egyik nagy ajándéka, hogy játszhattam egy amatőr színtársulattal a Tizenkét dühös ember c. színdarabban – az általam színpadra vitt
esküdtszéki elnökként társaim ott aggatták rám az „Elnök úr” becenevet.

Nem jogi pályán dolgozom, de a közügyek iránt nyitott polgárként a diploma megszerzése után is megmaradt az érdeklődésem a nagy port felvert jogesetek iránt. Vajon mire szavaznék esküdtként? Hogyan ítélnék bíróként?

Friss topikok

Címkék

2016.05.10. 23:45 Vucsics.Krisztián

Kolosy téri motorosgázolás: jogos védelem!!!

Nagy jelentőségű elsőfokú ítélet született a Kolosy téri motorosgázolás ügyében: a bíróság első fokon jogos védelemnek minősítette az őt kirabló motoros üldözését és világosan kimondta, hogy ebben az esetben a baleset kockázatát a jogtalanul eljáró fél, tehát a tolvaj viseli.

motoros.jpg

(kép innen)

Amire nagyon büszke vagyok, hogy a bíróság indoklása gyakorlatilag szó szerint megegyezik az általam anno kifejtettekkel, szembemenve a mainstream állásponttal, mely szerint a vagyontárgyak halálos eredmény árán történő visszaszerzése az nem fér bele a jogos védelembe, mert csak, mert így szoktuk... Halleluja!

Elítéltékaz autóst viszont más, ártatlan közlekedők veszélyeztetése miatt, egy év felfüggesztettet kiszabva. Ez az eredeti elemzésben sajnos elkerülte a figyelmemet, a tolvajra koncentráltam, holott az persze nyilvánvaló, hogy az ártatlanok, kívülállók veszélyeztetése nem fér bele a jogos védelembe. Ezt a legkönnyebb úgy belátni, ha elképzeli a t. olvasó, hogy az ő gyereke sérül meg vagy uram bocsá' rokkan meg, hal meg ártatlan járókelőként egy ilyen balesetben: ekkor nyilván azt mondja az ember, hogy hagyta volna a francba a pénztárcáját, vigyázott volna inkább az én gyerekemre... Ez tehát kétségtelenül egy közúti veszélyeztetés, hála Istennek igazán súlyos következmények nélkül.

Hogy ezért a fajta közúti veszélyeztetésért sok-e az egy év felfüggesztett, azt információk hiányában nem tudom megítélni, másodfokon kiderül, mivel az ügyész és a védelem is fellebbezett. (Hogy az ügyész miért, azt nem igazán értem, ennél súlyosabb büntetés aligha lehet reális.) Az első érzésem szerint mindenesetre kicsit eltúlzott ilyenkor szabadságvesztést kiszabni, ennél sokkal többet "sima", "csak úgy" száguldozásért sem adnak, ha nincs halálos vagy maradandó következmény, itt viszont számtalan enyhítő körülmény van a büntetlen előélettől kezdve az eshetőleges szándékon át a menthető felindulásig, önhibán kívül felfokozott idegállapotig. De ismétlem, ennek a részleteit, hogy a "többiekkel" mi történt, nem ismerem.

A lényeg viszont, hogy a bíróság világosan kimondta: tolvaj haláláért nem felelős az autós, a jogos védelmi helyzet az üldözés alatt mindvégig fennállt, az autós az elhárítás szükséges mértékét nem lépte túl, a súlyos következmények kockázatát a jogellenesen cselekvő, azaz a tolvaj viseli. Ez nagyon fontos és helyes ítélet, ha jogerőre emelkedik, oktatni fogják.

Apróság, de fontos lehet: ha a másodfok ne adj' Isten megváltoztatja ezt a részt és mégis csak kimondja a bűnösséget a tolvaj halálában, az nem fog jogerőre emelkedni (eltérés a bűnösség kérdésében), hanem harmadfokra kerül. Ha jóváhagyja a felmentést, az persze jogerős lesz.

(A "sima" közúti veszélyeztetés gyakorlatilag kizárt, hogy másodfokon megdőljön, ott a másodfok is ki fogja mondani a bűnösséget, de elképzelhető, hogy más büntetést szab ki.)

Linkek:

Szólj hozzá!


2016.01.11. 20:03 Vucsics.Krisztián

Az önvezető autók jogi felelősségéről

A minap egy érdekes vitába csöppentem ("Startup vállalkozók" Facebook-csoport) az önvezető autók jövőjéről, melyben többen is az elterjedés akadályának tartották a kérdés jogi tisztázatlanságát. De vajon tényleg olyan nehéz kérdés ez?!

selfdriving.jpg(kép innen)

Nos, álláspontom szerint olyannyira nem, hogy tulajdonképpen a mai jogrendben is minimális erőfeszítéssel kezelhető lenne a kérdés. Ha pedig az önvezető autók tényleg elterjednek, akkor azt a jog szükségszerűen le fogja követni, mint ahogy lekövetett komplett forradalmakat a francia forradalomtól a benzinmotoros autók elterjedéséig - elég meglepő is lenne, ha bő kétezer év után pont az önvezető autók állnának a jogfejlődés útjába.

No de mi is a mai helyzet? A leghasznosabb talán, ha eloszlatunk pár elterjedt tévhitet.

Tilos-e ma egy gépnek vezetnie?

Jó kérdés!

A magyar KRESZ - de gondolom, ez nagyon máshogy máshol sincs - személyi és műszaki feltételeket határoz meg a jármű vezetésére illetve a (közúti) közlekedésben való részvételre. A KRESZ tömör megfogalmazása szerint

KRESZ 4. § (1) Járművet az vezethet, aki

a) a jármű vezetésére jogszabályban meghatározott, érvényes engedéllyel rendelkezik,(...)

persze jogosítány kell, azt meg robotnak egyelőre nem adnak, de különösebb elvi akadálya nincs annak, hogy - megfelelő jogszabálymódosítás után - egy robotot elzavarjunk elméleti és gyakorlati vizsgára, aztán ha azon megfelel, akkor miért ne vezethetne ugyanúgy vagy jobban, mint Mari néni...

Tilos továbbá a jármű vezetését nem megfelelő személynek átengedni:

KRESZ 4. § (2) A jármű vezetését az üzemben tartó nem engedheti meg, illetőleg a vezető nem engedheti át olyan személynek, aki az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek nem felel meg.

itt azonban már csak a nem megfelelő személynek átengedés tilos... érdekes próbaper lenne, ha valaki robotnak engedné át a vezetést, ez ugyanis szó szerint véve a KRESZ-t nem tilos, a tilalom csak személyeknek átengedésre nézve határoz meg korlátokat. Persze ha valaki a kutyájának vagy a botmixerének engedi át a vezetést, azt - az általános veszélyeztetési tilalmak alapján - deresre fogják húzni, de egy egyébként remekül vezető, mindenféle vizsgákon hibátlanul teljesítő robotnak átengedés érdekes határeset lenne...

(Valójában persze arról van szó, hogy a KRESZ készítőiben fel sem merült, még elvi szinten sem, hogy valaki nem személynek óhajtaná átadni a volánt... no ezek azok, amik változni fognak, valószínűleg még az én életemben.)

Tilos-e ma önvezető autót a forgalomba engedni?

Ennél valamivel reálisabb jövőkép, hogy magukat a járműveket készítsék úgy a gyártók, hogy azok vezető nélkül is elboldoguljanak. Ennek természetesen megvannak a jogi-műszaki feltételei, az államok fenntartják maguknak a jogot ennek meghatározására, korlátozására, de napjainkban is zajlanak az éles forgalmi tesztek (persze nem Magyarországon), biztató eredményekkel.

Erre a kérdésre tehát egyértelmű a válasz, vannak a forgalomban önvezető autók, értelemszerűen a technika aktuális fejlettségi állapotának megfelelő korlátozásokkal, kábé mint ahogy régen a benzinmotoros autó előtt kellett a piros zászlós embernek szaladnia. Az azonban kiválóan látható, hogy a jog nagyon szépen, automatikusan, a folyamat logikájának megfelelően követi a technika fejlődését, az autók a műszaki előrehaladással párhuzamosan kapnak újabb "jogosítványokat", engedélyeket. Ahogy ma már nem kell a piros zászló, ugyanúgy semmi törvényszerűség nincs abban, hogy a kormány, a vezetőülés és a vizsgázott vezető az idők végezetéig kötelező legyen.

"A londoniak egyébiránt olyan borzalmasnak tartották ezeket az utcai gőzjárműveket, hogy rövid időn belül bevezették a "vörös zászló törvényét", amely a világ első közúti szabálya volt. Angliában 1865-től 1896-ig volt érvényben, s előírta, hogy a gőzautók előtt ötven méterrel nappal vörös zászlót, éjszaka pedig vörös lámpát kell vinnie valakinek. Az emberek ezért inkább a biztonságosabb vasúton utaztak." (Wikipedia)

Ki fog felelni, ha az önvezető autó balesetet okoz?

Azért jó kérdés, mert rögtön vissza lehet kérdezni, hogy "milyen felelősségre gondolsz?" amire általában zavart csend a válasz. :-) Valójában ugyanis nem létezik olyan, hogy "a felelősség", hanem többféle, egymással csak laza kapcsolatban álló felelősség létezik, melyek közül a téma szempontjából relevánsak, végtelenül leegyszerűsítve:

1.) ki fizet? (polgári jogi felelősség)

2.) kit csuknak le? (büntetőjogi felelősség)

A "ki fizet" kérdése az egyszerűbb, ezt ugyanis a jármű (azaz az üzembentartó - és nem a sofőr!!!) felelősségbiztosítása rendezi. Az egy jó kérdés, hogy mikor jön el az a pont, amikor az önvezető autó úgy általában véve biztonságosabb lesz az emberi sofőrnél, de ezt a pontot igen jól fogja jelezni az a pillanat, amikor az önvezető autó felelősségbiztosítása piaci alapon olcsóbbá válik a normál sofőrös autóénál. (Meg persze az a pillanat, amikor az önvezető autó úgy általában véve egyáltalán engedélyt kap a forgalomban való, érdemi korlátozások - "piros zászló" - nélküli részvételre... :-) valószínűleg ezzel együtt a biztosítása is eleve a töredéke lesz a sima autóénak.)

Műszaki hiba esetén átmehet a kérdés szavatossági illetve termékfelelősségi körbe (egyszerűsítve: a gyártó, kereskedő, szerviz stb. felelősségre vonásába), de ez a felelősségbiztosítás szerepét alapvetően nem igazán érinti - elsődlegesen az üzembentartó ill. a biztosítója felel, aztán ők vagy tovább tudják ezt passzolni, vagy nem, ez magánügy, az áldozat szempontjából érdektelen.

A polgári jogi felelősség kérdése tehát gyakorlatilag jelen pillanatban is rendezettnek tekinthető.

Hogy "kit csuknak le", az az "állító kérdés" nevű érvelési hiba iskolapéldája, szó sincs ugyanis arról, hogy egy balesetért úgy általában, elvi alapon véve valakit mindenképpen le kellene csukni.

A téves benyomást az okozza, hogy jelenleg a balesetek döntő részét a vezető emberi hibája illetve valamely közlekedési szabály megszegése okozza (gyorsan hajtott, ivott, nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedett, nem vette észre, későn észlelte, satöbbi satöbbi) és így persze kirívóan súlyos esetben le is csukják a hibázó sofőrt.

Btk. 235. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ez azonban korántsem nyugszik általános elvi alapokon - ha a baleset mögött nem sikerül megtalálni az emberi felelőst, vagy ha a technika kiszorítja a humán vezetőt, akkor értelemszerűen senkit sem csuknak le. (Esetleg elővehetik a szerelőt, fejlesztőt, gyári főmérnököt, engedélyt megadó hatósági embert, akárkit, de ez fehér holló gyakoriságú, ha évente egyszer előfordul, szerintem sokat mondtam.)

A technikai mai fejlettségi szintje mellett "gép által okozott baleset" lehet, ha például megbolondul az ABS, emiatt 130-nál az autópályán beblokkol a jobb első kerék, az autó pedig megpördülve szerencsétlenséget okoz -- ekkor természetesen nem csukják le a vezetőt pusztán azon az alapon, mert ő vezetett, hiszen ez nem bűncselekmény, a klasszikus bűncselekménytani hármasból hiányzik a bűnösség (Jhering, 1867)

Másrészt, alappal feltételezhető, hogy az önvezető autók egyébként sem túl sűrűn fognak balesetet okozni, inkább csak elszenvedni. A baleset okozásának elkerüléséhez ugyanis elegendő a KRESZ-t betartani, tehát nem gyorsan hajtani, nem előzni beláthatatlan kanyarban, indulás előtt ellenőrizni a fékeket (khmmm-khmmm), nem elaludni vezetés közben, satöbbi, ezek pedig viszonylag jól algoritmizálhatóak. Az autó elé lelépő gyalogos, beguruló kuka és hasonlók problematikája pedig - bár a fejlesztés egyik legnagyobb műszaki kihívását jelentik - jogilag egyáltalán nem jelentenek problémát, itt ugyanis amúgy is a másik fél a hunyó, az "autó felelőssége" eleve szóba sem kerül.

Összefoglalva:

a címben feltett kérdés, az autók felelőssége - a használók szemszögéből nézve - gyakorlatilag megoldottnak tekinthető, a "jogosítvány" elavulása igényel csak minimális fazonírozást. A sofőr jogi szempontból inkább csak problémaforrás, szükséges rossz, és ha a technika fejlődése kiiktatja a mai értelemben vett vezetőt - ami persze még odébb van azért - , azzal a közlekedési jog (és maga az Élet) nem bonyolódni, hanem lényegesen egyszerűsödni fog.

2 komment


2015.11.11. 23:02 Vucsics.Krisztián

Hét év első fokon a "fagyállós gazdának"

Elkezdtem írni egy részletesebb elemzést a fagyállós gazda elsőfokú ítéletéről, de közben kijött az Indexen egy, az első "gyorsjelentésnél" sokkal pontosabb és részletesebb cikk. Mivel az újságírónak eleve sokkal több információja volt, mint nekem, és teljesen egyetértek a következtetésekkel is, a cikk maga pedig jól olvasható és érthetően magyarázó, azt hiszem, az a legegyszerűbb, ha inkább simán megosztom az Indexes cikket. :-)

Íme:

http://index.hu/belfold/2015/11/11/emberoles_az_itelet_ezert_kapott_a_fagyallos_gazda_nagyon_sulyos_buntetest/

 

 

 

 

Szólj hozzá!


2015.04.28. 16:24 Vucsics.Krisztián

É. Gábor – szexuális erőszak?

Blogunk történetének első közkívánatra születő posztja következik – nem sok kedvem volt foglalkozni a témával, de annyi helyről „jött szembe”, illetve annyi helyen tárgyalják a történteket, hogy „muszáj volt”. A büntetőeljárás mindenesetre – ha feljelentés születne az ügyben – valószínűleg egyedülálló lenne a magyar kriminalisztika történetében.

nori.jpg(kép innen)

Mivel a videót továbbra sem vagyok hajlandó megnézni (az embernek legyenek elvei, ugye, még ha jogász is az illető :-) ), ezért a tényállást az esettel foglalkozó temérdek beszámoló közül az Üvegplafon blog bejegyzésére alapozom, ami rövid ugyan, de reményeim szerint minden lényeges körülményt tartalmaz :

„Az Éden Hotel péntek esti adásában a reality egyik szereplője, Gábor szexre akarta kényszeríteni show-beli párját, Nórit. A lány többször és határozottan megmondta neki, hogy nem akar vele lefeküdni, de Gábor ezt nem hagyta annyiban – “Mi az, hogy nem?” -, fogdosta, ráfeküdt, szétfeszítette a lábát, hozzádörgölte magát, aztán szóbeli alázással is próbálta megtörni az ellenállását.”

Először is: élesen szétválasztandó az a két kérdés, hogy

(1) helyes-e, illetve médiajogilag megengedett-e ilyen képsorokat a tévében mutatni

(2) történt-e büntetőjogilag releváns cselekmény a képsorokon.

Az első kérdéssel jelen hasábokon nem foglalkozom, ugyanis hogy helyes-e, arra egyértelmű a válasz, hogy médiajogilag „belefér”-e, arról pedig fogalmam sincs, de valószínűleg szintén nem.

A második kérdéshez, magának a cselekménynek a jogi megítéléséhez az alábbiakat kell látni:

A cselekmény ugyan nem Magyarországon, hanem Costa Ricában (?) történt, ami főszabályként azt jelentené, hogy a magyar állam bűnüldöző hatóságai eleve nem is illetékesek az ügyben (!), ez az eset azonban kivétel, a magyar állam az elkövető állampolgársága alapján is eljárhat:

Btk. 3. § (1) A magyar büntető törvényt kell alkalmazni
a) a belföldön elkövetett bűncselekményre,
b) a Magyarország területén kívül tartózkodó magyar felségjelű úszólétesítményen vagy magyar felségjelű légi járművön elkövetett bűncselekményre,
c) a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény.

(Persze ettől még elvileg Costa Ricában is indulhatna a magyarral párhuzamosan egy costa ricai büntetőeljárás, ha ott valaki erre jogosult személy feljelentést tenne, de ennek túl sok gyakorlati értelme aligha lenne.)

Legelőször is, a legfontosabb idevágó magyar Btk-rendelkezés az, hogy büntetőeljárás ebben az esetben csak a sértett kezdeményezésére, ún. magánindítványára (Btk. 31.§) indítható. Hogy ez miért van így, arra ez az eset a kiváló példa: sem a sértettnek, sem a társadalomnak semmi szüksége nincs ilyen eseteknél önjelölt igazságosztókra, a tévéből mindent jobban tudó kibicekre. Ha a sértett nem tesz feljelentést – amit egyébként az elévülési időn belül bármikor megtehet – akkor büntetőeljárás sem indulhat.

Hogy azért itt ne legyen vége a blogbejegyzésnek :-) nézzük meg, mi történhetne, ha feljelentés születne az ügyben.

Szexuális erőszak kísérlete (népies nevén „nemi erőszak”, bár a büntetőjogi fogalom ennél jóval tágabb) ugyan elképzelhető, hogy történt, ez azonban még nem feltétlenül lesz büntethető: amennyiben ugyanis – az eset összes körülményeit mérlegelve – a bíróság azt állapítja meg, hogy az elkövető végeredményben belső indíttatásból, önként hagyta abba a próbálkozást, akkor ún. önkéntes elállás címén – legalábbi a szexuális erőszak alól – büntetlenséget élvez.

Nem számít önkéntes elállásnak természetesen az, ha a sértett ellenállása hiúsítja meg az elkövetést.

Btk. 10. §
(4) Nem büntethető kísérlet miatt,
a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése (...)

(5) Ha a (4) bekezdésben meghatározott esetben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntethető.

Ennek az a magyarázata, hogy társadalmilag sokkal fontosabb érdek az, hogy az elkövető egy már megkezdett (kísérleti szakaszba jutott) bűncselekményt ne fejezzen be, hagyjon abba, mintsem az, hogy jól megbüntessük a kísérlet miatt. Meg kell ugyanakkor azt is említeni, hogy a szexuális erőszakhoz  a törvény nem „követeli meg” az élettani értelemben vett befejezett közösülést.

Az (5) pontban leírt ún. „maradékbűncselekményre” a fentinél enyhébb forma, ún. „szexuális kényszerítés” jöhet szóba, ennek szikár definíciója szerint

Btk. 196. § (1) Aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

illetve a passzoló értelmező rendelkezés szerint

Btk. 459. § (1) E törvény alkalmazásában
27. szexuális cselekmény: a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul;

Hogy pontosan mi valósult meg, legfőképpen hogy erőszaknak, kísérletnek, illetve önkéntes elállásnak minősíthetőek-e a cselekmények, ahhoz először is nyomozást kellene végezni: ki kellene hallgatni a szereplőket, tanúkat, kideríteni szándékaikat, motivációikat. Meg kellene nézni a rendelkezésre álló felvételeket – no persze nem a tévében leadott, vágott, uram bocsá’ manipulált felvételeket, hanem az eredetieket... – és ez alapján kihámozni, hogy mi történt. A leírásban szereplő „szétfeszítette a lábát, hozzádörgölte magát” szófordulat alapján talán nem tévedek nagyot, ha az enyhébb alakzat, a szexuális kényszerítés (1-5 év) megvalósulására tippelek.

Ennél többre a jelenlegi ismeretek alapján nem vállalkoznék – ha esetleg születik magánindítvány és büntetőeljárás indul, akkor persze visszatérünk még a témára.

Aki máshogy látja, kommentben írja meg a véleményét!

2 komment


2015.03.25. 16:15 Vucsics.Krisztián

Kolosy téri motorosgázolás: emberölés?

Bő két évvel ezelőtt történt a Kolosy téri motorosgázolás, amiről jelen blog hasábjain is értekeztem már: egy autós az őt a piros lámpánál kirabló motoros után eredt, rövid üldözés után utol is érte és elütötte. Saját akkori elemzésemben kissé extravagánsan, de szerintem szakmailag korrekten a jogos védelem, tehát a felmentés mellett érveltem.

Az eltelt időben többször is eszembe jutott az ügy, de mivel nem találtam semmi hírt róla, abban bíztam, hogy csendben ejtették azóta. Nos, nem így történt: az ügyészség halált okozó közúti veszélyeztetés miatt vádat emelt, amit azonban emberöléssé minősítés lehetősége miatt a bíró a Fővárosi Törvényszékre passzolt.

 motoros.jpg

(kép innen)

Először is frissítsük fel, hogy mi történt:

"Egy motoros 2012 decemberében meghalt a Kolosy téren. Rövid idő alatt világossá vált, nem „hétköznapi tragédiáról” van szó, az ügy sokkal komplikáltabb és szokatlanabb, ugyanis a kétkerekűn tolvajok ültek, akik néhány perccel korábban, a Zsigmond téren betörték egy autó ablakát, és ellopták a sofőr táskáját. Ők menekültek, a holmi tulajdonosa pedig kétségbeesetten követte a tulajdonát. Nagy port kavart, amikor kiderült: a sofőrből gyanúsított lett. Azóta megtörtént a vádemelés, az ügyészség úgy látta, halált okozó közúti veszélyeztetés miatt kell felelősségre vonni a nőt, aki a volán mögött ült.

Az ügy a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság elé került, ahol megkezdődött a per előkészítése. Végül mégsem ott tárgyalják majd az esetet, hanem „magasabb szinten”, a Fővárosi Törvényszéken. Ennek oka, hogy a bíró, akinél az iratok landoltak, úgy találta, itt nem halált okozó közúti veszélyeztetés történt, hanem emberölés"

Cikkek az ügyről:

Akkor mi is most a friss helyzet, mi történt tulajdonképpen? (a Hír24 friss cikke alapján)

Először is próbáljuk meg pozitívan nézni a történteket, két évnél alig több idő alatt sikerült a vádemelésig eljutni... remek!

Az ügyészség - végeredményben a várakozásoknak megfelelően - vádat emelt halált okozó közúti veszélyeztetés miatt, felfüggesztett szabadságvesztést kérve. Ez szerintem szakmailag helytelen, de végül is extrémnek semmiképpen nem nevezhető, visszafogott megoldás, amit a bíróságnak módja van adott esetben helyre tenni. A vád lényege, hogy a jogos védelmi helyzetet nem ismeri el, szerinte a sofőr az üldözéssel szándékosan veszélyhelyzetet idézett elő, azonban az üldözés nyomán bekövetkező baleset már nem állt a szándékában, még eshetőlegesen sem. Köznapi megfogalmazásban, "ha tudta volna, hogy ekkora baj lesz belőle, inkább nem csinálja" - ez önmagában egy valószínűleg helytálló megállapítás és minősítés, a vádiratban indítványozott felfüggesztett szabadságvesztés ezzel összhangban áll.

A Hír24 cikkének címe szerint "gyilkosként látná a bíró" az autóst. Ez kissé hatásvadász címadás, "gyilkoság"-ot a magyar Btk. nem ismer (!) a "gyilkos" szó köznapi jelentése pedig nem egyértelmű:

  • van, aki a szándékos, előre kitervelt emberölést érti alatta, ez a krimik gyilkosságainak a tipikus büntetőjogi minősítése
  • van, aki a Btk-s emberölést (ami tényleges jelentését tekintve szándékos emberölés) érti alatta
  • és van, aki még ennél is kiterjesztőbben, ez szakmailag mindenképpen helytelen, de ettől még a köznyelvben elterjedt

A bíróságon viszont ezek szerint - a per előkészítése során - felmerült az eljáró (kerületi) bíróban az emberölés lehetősége is. Emberölés ügyében azonban az neki nincs hatásköre eljárni, ezért az ügyet továbbküldte "egy szinttel feljebb", megyei szintre, azaz ebben az esetben a Fővárosi Törvényszékre (korábbi nevén Fővárosi Bíróság).

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem ítélet, a később eljáró (megyei, fővárosi) bírót semmire nem kötelezi, ettől még ugyanúgy születhet akár felmentő ítélet, akár a vádirattal megegyező veszélyeztetés miatt elmarasztalás is, akár valami más.

De hogy merülhetett fel az emberölés?

Az emberölésen (értsd: szándékos emberölésen) belül is kétfajta szándékot különböztetünk meg:

(1) a súlyosabb az úgynevezett egyenes szándék, amikor az elkövető kifejezetten azért tesz valamit, hogy az áldozat meghaljon. Autós üldözés nyelvére lefordítva ez a "megöllek, te rohadék" esete. Ez egy elég ritka emberölési forma, de elvileg nem kizárt. (Steven Spielberg: Párbaj (1971)) Őszintén remélem, hogy a bíró ennyire durván azért nem szakadt el a realitásoktól.

(2) szintén szándékos, de enyébb, úgynevezett eshetőleges szándék az, amikor az elkövetőben felmerül a halálos kimenetel lehetősége is, de ezt elfogadja, ebbe belenyugszik "neki így is megéri" a dolog. A történtekből az következik, hogy a bíró erre gyanakszik. Bár nekem ez is nagyon durva következtetésnek tűnik, erről kell, hogy szó legyen.

De most jön a csavar, a lényeg: fontos leszögezni, hogy az ügy áttételével a bíró az emberölést nem tekinti bizonyítottnak, csupán a lehetőség merült fel benne. Ha pedig ennek a lehetősége felmerül, akkor többé nem járhat el az ügyben, fel kell terjesztenie az ügyet az emberölési ügyekben hatáskörrel bíró megyei szintre.

Az tehát, hogy a sofőrt emberölés miatt elítéljék, innen még nagyon-nagyon messze van, hiszen az emberölés miatt elítéléshez magát az ölési szándékot kellene bizonyítani, ami még akkor is komoly vádlói feladat lenne, ha ténylegesen lett volna ilyen szándéka a sofőrnek. Minden valószínűség szerint erről azonban szó sincs.

Összefoglalva tehát, bár meglepő és nehezen érthető, számomra teljesen elfogadhatatlan döntés született, valójában ennek a hírnek most kicsit nagyobb a füstje, mint a lángja.

(Akit tovább is érdekel az ügy, eredeti elemzésemet itt találja.)

(Az URL miatt elnézést, tudom, hogy nem túl kulturált poén, de nem bírtam kihagyni. Az eredeti itt található.)

Szólj hozzá!


2015.02.24. 16:51 Vucsics.Krisztián

"Egyes keleti népek kultúrája" - a szigetszentmiklósi gyerekkínzók

Szeretném hinni, hogy a mai eseményekkel az igazságszolgáltatás eljutott a mélypontjára, a teljes és totális működésképtelenség és csőd állapotába, és innen már csak felfelé vezet az út, de tartok tőle, hogy tévedek: a "szigetszentmikósi gyerekkínzók" néven hírhedtté vált házaspárt első fokon kettő-kettő évvel látta jónak honorálni a bíróság..

 szigetszentmiklos.jpg

(kép innen)

Mivel elég reménytelennek látszik értelmes szavakba önteni a történéseket (Index-cikk itt), inkább csak rövid összefoglalót adok a jogi helyzetről, minimális saját megjegyzéssel:

A szexuális erőszakot az ügyészségnek nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítania vagy megcáfolnia. Ez valóban nem mindig egyszerű vádlói feladat, de azért ha Damu Roland esetében sikerült egy szavahihető tanút (konkrétan a sértettet) felkutatni, a tanúvallomás alapján minden kétséget kizáróan bizonyítani az erőszak megtörténtét, majd ennél a két évnél sokkal-sokkal többre leültetni az elkövetőt, akkor ez itt sem tűnik megugorhatatlan kihívásnak.  

A pernek csak a bírósági szakasza több, mint egy évig tartott, 2014. januárjától, előtte a nyomozás-vádemelés egy másik egész évig, tehát aligha az idő volt kevés a bizonyítékok beszerzéséhez és rendszerezéséhez.

444.hu: "bár az eredeti vádiratban még szerepelt, hogy a szülők ürülék mellett rágcsálókkal és rovarokkal is etették a gyerekeket, de a vádbeszédből már kimaradtak. Hogy miért? Az ügyészség szerint “egyes keleti népek gasztronómiájában elfogadott a rovarok és rágcsálók megfelelő hőkezelés utáni élelmiszerként való fogyasztása”." (No comment.)

A végül egyedüliként megállt kiskorú veszélyeztetését a törvény 1-5 év között rendeli büntetni. Alapesetben a középmértéket (itt: 3 év) kell alkalmazni, az ettől való eltérést külön indokolni kell. (Persze mindig indokolni kell, hogy miért pont annyi az annyi, de a törvény külön nevesíti a középmértéket, mint kiindulópontot.) Ha az ítélet 3 helyett 2 évről szól, az azt jelenti, hogy - hiszi vagy nem hiszi a kedves olvasó - nyomatékosabbak voltak az enyhítő, mint a súlyosító körülmények.

Elfogytak a szavaim.

UPDATE (2015. feb. 25., 12:00) a félreértések elkerülése végett: nem az a probléma, hogy "miért csak két év, miért nem tizenöt", hiszen ennek eldöntéséhez nincsenek meg az információink. A probléma az, hogy egy ilyen súlyú ügyben miért nem tudunk még mindig semmit arról, hogy mi is történt ténylegesen - azért, mert az igazságszolgáltatás nem végezte el a feladatát.

UPDATE (2016. márc. 30., 12:00) a másodfok szerint sem lett az ügy rendesen felderítve, új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot.

13 komment


2014.11.14. 14:47 Vucsics.Krisztián

M. A. Goodfriend - Vesztegetés feljelentésének elmulasztása

Igyekszem jogi eszmefuttatásaimat a politikai ügyektől távol tartani, a minapi gyöngyszem mellett azonban már az esküdtszék sem mehet el szó nélkül:

"A CÖF feljelentést tesz ismeretlen tettes ellen, mivel a magyar törvények szerint nem csak a korrupció büntetendő, hanem az is, ha valaki nem él a feljelentési kötelezettségével, amikor korrupciós bűncselekményekről szerez tudomást.

A Civil Összefogás Fórum szerint az amerikaiak pedig ezt nem tették meg a kitiltási ügyben. Bár ismeretlen tettes ellen tesznek feljelentést, mégis André Goodfriendet támadták, aki ifjabb Lomnici Zoltán, a CÖF szóvivője szerint az elmúlt hetekben többször is elhagyta a budapesti amerikai nagykövetség területét, tehát Magyarország területére lépett (és ezt fényképekkel is tudják bizonyítani). Az amerikai ügyvivő ennek ellenére nem élt a feljelentési kötelezettségével. Az alkotmányjogász szerint a bűncselekmény gyanújába keveredő diplomatákat rendszerint kiutasítják az országból." (eredetiben itt)

goodfriend.jpg

(kép innen)

Több "érdekes" gondolat is felmerül ebben, úgyhogy vegyük sorban:

1.) A budapesti amerikai nagykövetség területe a közhiedelemmel ellentétben természetesen magyar terület, Magyarország államterületéhez tartozik. Ezt a legkönnyebb talán úgy belátni, hogy ha a nagykövetség elköltözik a szomszéd utcába, akkor az egészen biztosan nem a magyar-amerikai határ (WTF?) határrevíziója...

Az tény, hogy a magyar állam - nemzetközi szerződés alapján, saját döntésének eredményeképpen - lemond arról, hogy egyes közhatalmi jogosítványait a követség területén gyakorolja, ez ölt testet például abban a közismert szabályban, hogy a magyar rendőrség a misszióvezető engedélye nélkül nem léphet be a területre, ilyesmik. Ez azonban semmiképpen sem befolyásolja azt, hogy a terület ettől még úgy általában a magyar állam területéhez tartozik. (Sarkos hasonlattal, a paksi atomerőmű reaktorterébe sem "léphet be magyar rendőr", de ettől még senkinek sem jut eszébe, hogy akkor az emiatt nem lenne magyar államterület.)

Az a gondolatmenet, hogy "az ügyvivő elhagyta a követség területét és ezzel belépett Magyarországra, így innentől kezdve a magyar Btk. így meg úgy", egyszerűen dilettáns, értelmezhetetlen.

2.) A magyar jogban úgy nagy általánosságban, megint csak a közhiedelemmel ellentétben, nincs általános feljelentési kötelezettség. Ha valaki látja, hogy Mari nénit éppen kizsebelik a villamoson, de erről nem tesz feljelentést, azzal az égvilágon semmiféle bűncselekményt nem követ el, nem válik "bűnpártolóvá", nem válik "maga is bűnrészessé" és hasonlók.

Ritka kivételként előfordul, hogy a jog előírja a feljelentési kötelezettséget, főleg államellenes és hasonló bűncselekményeknél, de ismétlem, ez a kivétel.

3.) Az egyik ilyen kivétel a CÖF által emlegetett "vesztegetés feljelentésének elmulasztása", melynek tényállása a következő:

Btk. 297. § (1) Az a hivatalos személy, aki e minőségében hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy még le nem leplezett vesztegetést vagy vesztegetés elfogadását követtek el, és erről a hatóságnak, mihelyt teheti, nem tesz feljelentést, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Mint látható, ezt a bűncselekményt csak hivatalos személyek "tudják" elkövetni. Ha tehát Józsi bácsi látja az erkélyről, amint a sarkon éppen vesztegetik a rendőrt, ő nem köteles ezt feljelenteni. Jogászi bikkfanyelven: Józsi bácsi nem lehet alanya ennek a bűncselekménynek.

Talán meglepően hangzik, de Goodfriend ügyvivő a Btk. értelmezésében nem hivatalos személy.

A hivatalos személyeket pontosan definiálja a Btk. (lásd itt, 459. § 11. pont, de nem túl érdekes olvasmány, nagyjából azt jelenti, amit a köznyelv ért alatta) és ebben a Magyarországra akkreditált diplomata nincs benne. Másrészt, a Btk. a külföldi hivatalos személyeket - minő meglepetés! - "külföldi hivatalos személy" címen emlegeti, természetesen szintén külön meghatározva, kiket ért alatta. A jelző nélküli "hivatalos személy" alatt tehát a magyar hivatalos személyeket kell érteni.

Összefoglalva: Goodfriend ügyvivő a Btk. értelmében nem hivatalos személy, így egészen biztos, hogy a vesztegetés feljelentésének elmulasztását sem követhette el, ez fogalmilag kizárt.

4.) Na jó, de ha nem Goodfriend, akkor vajon kire gondolhat a feljelentő? Bár magánemberként volna egy-két tippem, hogy kik lehetnek azok a (magyar) hivatalos személyek, akik Goodfrienddel ellentétben nagyon is elkövethették a fenti bűncselekményt, de ennek a fejtegetése azt hiszem, hogy túllépné jelen blog szakmai kereteit... (illetve a sejtésen túl persze adott esetben a bíróság előtt bizonyítani is kellene tudni, hogy az illetőknek "hitelt érdemlő" tudomásuk volt a dologról, ami nyilván más dimenzió, mint az, hogy az egyszeri újságolvasóban kialakulnak esetleg sejtések. Zárójel bezárva.)

5.) És végezetül a közismert vicc, mely szerint a faluba érkező püspök kérdőre vonja a papot, hogy miért nem harangoznak a tiszteletére: "sok oka van annak, püspök úr, az egyik, hogy nincs harangunk"... a diplomaták közismert diplomáciai mentessége az egyik oka annak, hogy az egész felvetés ab ovo legfeljebb médiahack-ként értelmezhető, komolyan nem. 

És most zene.

https://www.youtube.com/watch?v=AHWLVxg8MxA

FRISSÍTÉS: (2014. nov. 26.)

A szügyészség elutasította a feljelentést, részben a fent írtaknak megfelelően: "nem állja meg a helyét a feljelentő azon érvelése, hogy a külföldi hivatalos személy a feljelentési kötelezettség szempontjából azonos megítélés alá esik a magyar hivatalos személlyel."

khmmm... :-)

teljes közlemény itt: http://mklu.hu/hnlp14/?p=14159

2 komment


2013.11.26. 23:57 Vucsics.Krisztián

A Rezesová-ítélethez...

Nagy port vert fel az annak idején már itt is említett Rezesová-ügy elsőfokú ítélete, köszönhetően elsősorban annak, hogy a vádlottat kiengedték az előzetes letartóztatásból és így ha nem is teljesen szabadon, de mindenképpen bilincs nélkül távozhatott a fegyintézet helyett egy kellemes Duna-parti lakásba. Számos cikk boncolgatta a lehetséges okokat illetve tett összehasonlításokat más, sokkal kisebb súlyú ügyekkel. De vajon tényleg ennyire enyhe az ítélet?

 _eva-varholikova-rezesova_0.jpg

Nem lennék jó krimiíró, mert most le is lövöm a poént: valóban enyhe ítélet, de nem annyira, mint amennyire elsőre látszik!

Az igazán súlyos közúti veszélyeztetés vádja elsőfokon megdőlt, mégpedig döntően amiatt, amit lentebb a vácszentlászlói fagyállós gazda ügyénél említettem: a bizonyíthatóság hiánya ill. nem kellően alátámasztott mivolta miatt. Mivel erről sem én, sem a kedves olvasó nem tudunk többet, ezt fogadjuk el és nézzük tovább az esetet! (És amikor kacifántos meséket szövünk egyik-másik szívünknek kedves elkövető esetéről, gondoljunk az ilyen esetekre is...)

Marad tehát egy ittas vezetés, annak legsúlyosabb alakzatában: kettőnél több ember halálát okozva, 5-10 év börtön között fenyegetve. A törvény szerinti kiindulási alap a középmérték, azaz 7,5 év, ezt kell az egyéb körülmények alapján tovább "hangolnia" a bíróságnak, én mindent egybevetve a középmértéknél kicsit súlyosabbat vártam. Nem teljesen érzem megalapozottnak az enyhítő körülmények közül az időmúlást meg a vádlott pikkelysömörét (!) egy lapon emlegetni azzal, hogy az áldozatok különösen sok szenvedéssel haltak meg illetve hogy a törvény által ehhez a minősítéshez "megkívánt" (elnézést) három áldozaton felül egy további halott is volt.

Az ittasság foka az ítélet szerint csekély volt - ez meglepő, az első sajtóhírek nem éppen erről szóltak. De ismét csak a bizonyíthatóság... a XXI. században talán nem nagy elvárás egy vérvételt korrektül elvégezni és támadhatatlanul ledokumentálni, pláne, ha nem arról van szó, hogy Józsi bácsi hazabiciklizett a szüret után... Ha erre a hatóságok nem voltak képesek, az nem a vádlott felelőssége, a bíró pedig csak a jegyzőkönyvek alapján kétséget kizáróan bizonyított tényekre hagyatkozhat.

Az egyetlen igazán komoly enyhítő körülménynek az esetleges "sértetti közrehatást" tartom, azaz azt, hogy a Fiat mennyivel a BMW előtt ment át a belső sávba. Tartok tőle, hogy ezt soha nem fogjuk megtudni, ennek hiányában viszont könnyen lehet, hogy a mégis csak a bírónő adta a lehetséges legpontosabb leírást a szóbeli indokoláskor: "nem zárható ki, hogy"...  kegyetlenül hangzik, de az, hogy valaki meghal, nem jelenti azt, hogy ő garantáltan nem is hibázhatott. Ha a kedves olvasó maga is szokott autópályán vezetni, ehhez nem is kell nagy fantázia: gyakorlatilag mindenkinek van saját tapasztalata arról, amikor más miatt kellett nagyon nagyot fékezni. Isten tudja, itt mi történt, de azt mindannyian tudjuk hogy a nem bizonyított körülményeket kinek a javára kell értékelni. (Bizonyíthatóság, bizonyíthatóság, bizonyíthatóság!) Ezzel együtt pedig egy 5-10 éves tartományban akár megalapozott is lehet egy 6 éves ítélet.

Amit érthetetlennek tartok, az a végrehajtás legenyhébb, fogház fokozatú megállapítása. Személy szerint úgy gondolom, hogy börtönbe illetve fegyházba kizárólag az erőszakos, illetve a többszörösen visszaeső elkövetőket kellene csukni, az ittas vezetőknek a fogház is bőven elég, de ezt a magánvéleményemet a jogalkotó nem osztja: az ittas vezetés súlyosabb eseteit börtönnel rendeli büntetni. (Részletek Stohl Buci ügyénél.) Van ugyan lehetőség ettől eltérni, Btk. 35. § (2) "A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg.", ezt azonban pikkelysömörre illetve kétséges sértetti közrehatásra megadni legalábbis szokatlan... ha szabad tippelni, ezt a másodfok szerintem börtönre fogja (vissza)változtatni.

A "4 év után szabadulhat" kitétel igaz ugyan, de a szokásos újságírói hatásvadászat: ez a népiesen harmadolásnak nevezett kedvezmény ugyanis minden fogházra ítéltnek jár, feltételesen, jó magaviselet esetén. Börtön esetén ez is valamivel szigorúbb lenne, a büntetés 2/3-a helyett 3/4-e után járna, ami itt konkrétan 6 hónap különbséget jelent. (Ennek egyébként az a célja, hogy az elítéltet motiválja a büntetés leülése alatt. Néha ez rosszul sül el és a frissen feltételesen szabadult másnap újra elkövet valamit, de nem ez a jellemző, csak a hírekbe persze ez kerül be.) [UPDATE: az új Btk. szerint elsőbálozóknak börtön esetén is jár a feltételes harmadolás, köszönöm a kommentet, erről a hírről lemaradtam.] 

És akkor a végére a közvéleményt igazán felkavaró rész, a botrány: a kiengedés az előzetesből és rendőri átszállítás egy Duna-parti luxuslakásba...

Talán meglepő lesz, de ez az ítéletnek az a része, amit mindenképpen meg kell védenem még akkor is, ha jelenleg fellebbezés alatt áll a kérdés és lehet, hogy a másodfok újra elrendeli az előzetes letartóztatást. [UPDATE: ez ma - 2013. dec. 3. - meg is történt, ilyenkor a vádlottat visszaviszik a bv-intézetbe.] (Lábjegyzet: külön fellebbezés alatt áll a házi őrizetet elrendelő határozat, erről napokon-heteken belül "illik" dönteni, és külön van fellebbezés a 6 évről szóló ítélet ellen, erről "majd valamikor" lesz másodfokú ítélet. A kényszerintézkedés (előzetes letartóztatás ill. házi őrizet) azonban fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtandó - logikusan, ugyanis ha nem így lenne, soha senkit nem lehetne fogva tartani, hiszen egy sima fellebbezéssel szabadulhatna az épp frissen begyűjtött delikvens.)

Az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés, hanem egy olyan intézkedés, ami azt hivatott biztosítani, hogy a vádlott le ne lépjen az eljárás alatt - és semmi mást! Amíg nincs jogerős ítélet, addig ennek a lehető legenyhébbnek kell lennie, ami még éppen elegendő a cél eléréséhez. Az pedig, hogy mikor lesz jogerős ítélet, nem a vádlott felelőssége, hanem a büntetőhatalmát gyakorló államé.

Jelenleg a vádlott számára legjobb esetben 4 nem jogerős év lóg a levegőben, amiből 15 hónapot már leült, mégpedig de facto fegyház fokozatú előzetesben - a hátra levő 2 év 9 hónap fogház messze nem jelent olyan fenyegetést, ami elől érdemes lenne túl messzire megszökni, pláne hogy most a házi őrizetben is ketyeg az óra. Ez még akkor is igaz, ha lassabban ketyeg, csak 1/3 sebességgel... tehát három nap házi őrizet egy napi fogházként számít be. Egy esetleges szökés pedig egy újabb bűncselekmény lenne, elévülések indulnának (újra) stb... nem állítom, hogy tutira nem fog megszökni, de felettébb esélytelennek gondolom - a bíróság pedig a törvény szerint csak ezt mérlegelhette.

A házi őrizet körülményei (a biztonsági kérdéseken túl) nem képezhetik mérlegelés tárgyát; gazdagnak lenni - a közvélekedéssel ellentétben - nem bűncselekmény és Duna-parti apartmant bérelni nem súlyosító körülmény. Az, hogy egy gazdagabb vádlott jobb körülmények között töltheti a házi őrizetet, mint egy szegény, megint csak triviális dolog és nem bírósági kérdés.

A "társadalmi elvárás" csak annyiban lehetne mérlegelés tárgya, ha valami elszaporodott cselekményfajtáról lenne szó (tipikusan ilyen: tanárverés, áramlopás stb.), erről azonban ebben az esetben hál' Istennek nincs szó, azt tehát jól tette a bíróság, hogy ettől függetlenítette magát. Az pedig, hogy jogerős ítélet nélkül a lehető legkevesebben legyenek rácsok mögött, mindenképpen egy követendő tendencia. Tessenek nem elhúzni évekig a büntetőeljárásokat...

(Zárójelben egy gonoszkodó megjegyzés: a halálbüntetés pártolói szokták mondogatni, hogy "minek etetni az ilyet az adófizetők pénzén": hát, most akkor lehet ujjongani, íme egy vádlott, aki nem terheli szegény adófizetőket, halleluja...)

Összefoglalva tehát, a hat év enyhe ugyan, de "védhető", a börtön helyett fogház már kicsit nehezebben magyarázható, furcsa döntés, a házi őrizetbe "kiengedés" viszont - a társadalmi visszhangja ellenére - egy helyes döntés volt.

70 komment


2013.11.05. 02:17 Vucsics.Krisztián

Fagyálló a borban - a vácszentlászlói gazda

Bár a sorozatos pincefeltöréseket általában megússzák a tolvajok, ez nem mindig van így: a minap egy betörő bor helyett fagyállót zsákmányolt és pár napon belül meg is halt, további öt ember pedig kórházba került. (Index-cikk itt.)

fagyallo_blikk_fekvo.jpg

(kép innen

A cselekmény jogi minősítése attól függ, hogyan és miért került a fagyálló a boroshordóba.

A legsúlyosabb szóba jöhető minősítés az előre kitervelten elkövetett emberölés, illetve több emberen elkövetett emberölés kísérlete, persze számos enyhítő körülmény mellett, melyek közül a legfontosabb az ún. "sértetti közrehatás". Erősen kétséges továbbá a bizonyítás is, végeredményben valamilyen jóval enyhébb, szándékon túli vagy gondatlan bűncselekmény megállapíthatósága tűnik valószínűnek.

A jogos védelem bár csábítóan hangzik, a jog szerint nem jöhet szóba, hiszen szó sincs arról, hogy a gazda akár csak megpróbálta volna megakadályozni a lopást, a választott eszköz erre (az elhárításra) nyilvánvalóan nem volt alkalmas. A prevenciónak persze van egy olyan, meglehetősen népszerű olvasata, hogy "na legalább ez se megy többet lopni", ami kétségtelenül így van, ez a fajta védelem azonban nem fér bele a jogos védelem fogalmába, azt kizárólag konkrét, a Btk. szóhasználatával élve "intézett" támadás ellen lehet kifejteni.

Az, hogy "nem tilos a saját borodba fagyállót önteni", önmagában részben igaz, mégsem állja meg érvként a helyét. Szigorúan véve a Btk. szövegét ugyanis embert ölni sem tilos (hoppá!)... a tiltás a tízparancsolatban van, nem a Btk-ban. A Btk-ban csupán annyi van, hogy aki mást megöl, az ennyi és ennyi évre le lesz csukva... az emberölés megfogalmazása pedig pont azért ennyire tömör ("aki mást megöl") mert a törvényhozó is tisztában van vele, hogy ezt mennyire rengetegféle módon lehet megvalósítani.

Elmélet

Egy szándékos bűncselekmény megállapításához (pontosabban: megtörténtéhez) az kell, hogy az elkövető tudata "átfogja a tényállás összes tárgyi elemét", közérthetőbben megfogalmazva, hogy az elkövető tisztában legyen vele, hogy mit tesz. (Nem azzal, hogy mi a jogi minősítés! Hanem hogy mi maga a cselekmény.) Nem szükséges kifejezetten kívánni az illető halálát, elég, ha tisztában van ezzel a lehetőséggel és ebbe belenyugszik ("eshetőleges szándék"). A sértetti közrehatás ("mit keresett a pincében?") büntetéskiszabási tényező, enyhítő körülmény, de azt nem befolyásolja, hogy az emberölés megvalósult-e.

Ennél enyhébbek a szándékon túli következményekkel járó cselekmények, közérthető megfogalmazásban, amikor megelégelte a folyamatos lopásokat, ezért "rá akart ijeszteni, de túl jól sikerült"...

A mérgekkel való ügyködéseknek is megvannak a szabályai, mint pl. előírt figyelemfelhívó jelzés a tárolóedényen, ezek gondatlanságból történő megsértése foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés még akkor is, ha konkrétan nem vegyész volt a gazda foglalkozása. ("véletlenül került valahogy az a fránya fagyálló a borba" illetve ha mégsem, akkor "volt rajta címke, de leesett" stb.)

Összefoglalva tehát lehet

  • emberölés (ha konkrétan a tolvajt kívánta - legalább eshetőleges szándékkal - megölni)

  • halált okozó testi sértés (ha csak "ráijeszteni" akart)

  • foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (ha gondatlanság történt)

Bár elsőre "jól hangzik", a méreggel visszaélés nem állapítható meg, az ugyanis szubszidiáris bűncselekmény, csak akkor jöhet szóba, ha más, súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. Szintén nem lehet önbíráskodás, ami célzatos bcs., az szükséges hozzá, hogy a cselekmény (jogos vagy annak vélt) vagyoni igény érvényesítésére irányuljon.

Idáig tehát az elmélet, aminél azonban fontosabb, hogy a

gyakorlatban

mit lehet ebből kétséget kizáróan bizonyítani? Azért is kicsit csapongó a fenti rész, mert nekem ugyan megvan a privát tippem az "elkövető tudattartalmát illetően", de ez egy büntetőeljárásban értelemszerűen senkit nem érdekel - ott csak az a kérdés, hogy mit sikerül bizonyítani. Ha a gazda mostantól kezdve meg sem mukkan az eljárás végéig (ha a védője lennék, ezt igen erősen javasolnám...), akkor az igazán súlyos deliktumok (ti. a szándékos emberölés, halált okozó testi sértés) valószínűleg nem bizonyíthatóak minden kétséget kizáróan.

Amit azért nehéz lesz kimagyarázni (még ha szigorúan véve a vádlottnak semmit sem kell kimagyaráznia), az a fagyálló borba öntése mindennemű veszélyeztetési szándék nélkül: az, hogy vagyonjogi szempontból megengedett a saját borodat tönkretenni, még nem jelenti azt, hogy más szempontból ne lehetnének jogi következményei, pláne ha valóban egészen konkrétan bele is hal valaki a mutatványba. Hogy a halált okozó testi sértést vagy csak gondatlan cselekményt sikerül-e bizonyítani, azt megtippelni is reménytelennek látom ennyi információ alapján.

Eddig hát a gyorselemzés így éjfél után, a javarészt tisztázatlan tényállás alapján. Az eset egyszerre érdekes és szomorú, az "elkövető is áldozat" tipikus esete. Kíváncsian várom a további tényeket, fejleményeket!

UPDATE, 2015. ápr. 9.: megkezdődött a bírósági tárgyalás, az Index beszámolója ide kattintva olvasható. A bíró a szigetszentmiklósi ügyben is eljárt Szegedi Gyöngyvér.

UPDATE, 2015. nov. 11.: az elsőfokú ítélet szerint több emberen elkövetett emberölés kísérlete, 7 év (az index cikkében pontatlanul és kissé félrevezetően "emberölés kísérlete" szerepel). Ez az általam fent említett lehetőségek közül a vádlott szempontjából a legrosszabb kimenetelek egyike. Ha viszont megállapította a bíróság a több emberen elkövetett emberölés kísérletét -- ennek büntetési tétele 10 évtől életfogytig terjed és szokásosan fegyház fokozatban végrehajtandó -- akkor ahhoz képest a 7 év börtön végeredményben egy visszafogott, a számos enyhítő körülményt nagy súllyal értékelő ítélet! Az ügy borítékolhatóan másodfokon folytatódik.

11 komment


2013.04.02. 23:23 Vucsics.Krisztián

Semmis hitelek?

Viszonylag sűrűn kapok a fenti kérdéssel, rosszabb esetben állítással e-maileket, Facebook megosztásokat. Döntő többségüket el szoktam intézni annyival, hogy marhaság, de ez a minapi gyöngyszem akkora állatorvosi ló, hogy - a blog szokásos témájától eltérően - megéri kicsit részletesebben is foglalkozni az egyes mondatokkal.

Megnézte már valaki közületek, hogy ki voltak a tanúk a szerződésetekben és milyen lakcímmel? Rendszerint banki dolgozók a tanúk, a bankfiók címével. Ami ugyebár közokirat hamisítás és hamis tanúzás. Na ezért btk. Gondolj bele, érvényes lehet egy olyan szerződés, amit két hamis tanú írt alá? Annyit kell kérni, hogy mutassák be a tanúk a lakcím kártyájukat. És ezzel vége is a mesének Hivatalban elkövetett közokirat hamisítás büntetési tétele 5 év letöltendő, pénzzel nem megváltható. Szóval nem irigylem a banki dolgozó tanúkat sem, akiket behúztak a csőbe. SEMMIS a szerződés!!!! erről ennyit

topark.jpg

(a kép innen)

Kezdjük az elején:

Megnézte már valaki közületek, hogy ki voltak a tanúk a szerződésetekben és milyen lakcímmel? Rendszerint banki dolgozók a tanúk, a bankfiók címével.

Egy van a kezem ügyében, azt megnéztem, valóban banki dolgozók, de a saját címükkel.

De azért haladjunk tovább, tegyük fel, hogy a k. szerzőnek valóban a banki címmel "tanúzták" le a papírjait. (Hogy az a papír pont a szerződés lett volna, afelől már vannak kétségeim... no de ne menjünk a dolgok elébe.)

Ami ugyebár közokirat hamisítás és hamis tanúzás. Na ezért btk.

Nem nyert, egyik sem.

Közokiratnak semmiképpen sem közokirat az a szerződés, amit akárki is "letanúzott", ez sima magánokirat, illetve a két tanú miatt úgynevezett "teljes bizonyító erejű magánokirat". A közokiratnak ugyan nincs egységes definíciója, azt több jogszabályból kell összevadászgatni, de a lényege többek között az, hogy "bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv" állítja ki. Könnyen belátható, hogy egy bank ezek egyikébe sem esik bele.

A hamis tanúzás idekeverése végképp teljesen alaptalan, az a bírósági ill. más hatósági eljárásban elkövetett tanúzásra vonatkozik, mely előtt a tanú figyelmét külön is felhívják a hamis tanúzás következményeire. Ettől élesen megkülönböztetendő az a fajta "tanúzás", amikor átjön a szomszéd Mari néni, hogy "aranyoskám, tanúzza már le nekem ezt a meghatalmazást".  Itt ugyanis a tanú csupán az aláíró személyét tanúsítja, nem a nyilatkozat tartalmát.

Adódik a kérdés, hogy jó, jó, ha nem közokirat, akkor legalább magánokirat-hamisítás? Nos, nézzük a Btk-t:

Btk. 276. § Aki jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

És ki is használta ezt az úgymond hamis magánokiratot a kölcsönösszeg felvételekor? Esetleg éppen a k. adós? Hoppá...

Gondolj bele, érvényes lehet egy olyan szerződés, amit két hamis tanú írt alá?

Természetesen igen, a szerződést ugyanis nem a tanúk írják alá, hanem a szerződő felek. A tanúk csupán a szerződő felek személyazonosságát tanúsítják, ennek hiánya vagy hibás mivolta a szerződés létrejöttét nem befolyásolja, csak a későbbi esetleges bizonyítást könnyíti meg. Kicsit szakmaiatlan, cserébe könnyen érthető analógiával: a házasság sem attól jön létre, hogy a tanúk aláírják az anyakönyvet, hanem attól, hogy a házasulandók igent mondanak.

Szintén kevéssé jellemző ma már, hogy a szerződés magánokiratba lenne csak foglalva! A nagyobb összegű, ingatlanfedezetű hitelekhez jellemzően tartozik közjegyző által készített, közokiratba foglalt szerződés illetve nyilatkozat, ezeken egyáltalán nincs is tanú, csak - számtalan egyéb formaság mellett - az adós és a közjegyző aláírása. Ha az adós nem fizet, a bank nem a "letanúzott" szerződés, hanem a közjegyzőnél készült közokirat alapján fogja vinni a házat. 

Hivatalban elkövetett közokirat hamisítás büntetési tétele 5 év letöltendő, pénzzel nem megváltható.

Ezt ugyan már fentebb kitárgyaltuk, sem nem hivatalban elkövetett, sem nem közokirat, sem nem hamisítás, de még egy megjegyzés: sosincs olyan, hogy egy bűncselekménynek ennyi vagy annyi a büntetési tétele, ezek mindig tól-ig tételkeretek, a legtöbb kisebb súlyú büntetés pedig igenis felfüggeszthető, sőt sokszor "megváltható" pénzzel, no persze nem az elítélt, hanem a bíró döntése alapján. Amikor tehát a Btk. azt mondja, hogy "egy évig terjedő szabadságvesztés", azt sosem úgy kell érteni, hogy kereken egy év letöltendő, hanem úgy, hogy maximálisan egy év letöltendő, vagy felfüggesztett, vagy valamennyi közmunka, vagy valamennyi pénzbüntetés.

Az egyetlen ilyen, valóban taxatív "büntetés" - a három csapásként elhíresült életfogyt mellett - a gyorshajtásért és hasonlókért kiszabott közig bírság, az úgynevezett "objektív felelősség", de egyrészt a tanú lakhelyének téves feltüntetése nem esik ezek körébe, másrészt itt is pénzbírságot szabnak ki, nem "öt év letöltendőt".

SEMMIS a szerződés!!!!

Mint fentebb láttuk, nem semmis, de a poént a végére hagytam: az lenne csak az igazi katasztrófa a devizahitelesek legtöbbjének, ha semmis lenne a szerződésük!

Ekkor ugyanis természetesen nem az történne, hogy az adós marad a lakásában, de nem fizet tovább, a bank pedig lógó orral elkullog, hanem ellenkezőleg: az eredeti állapotot kell visszaállítani, azaz a teljes felvett hitelösszeg, kamatokkal növelve, egyösszegben és azonnal esedékessé válik, melyből persze le lehet vonni, szintén kamatokkal felszorozva az eddig már törlesztett részleteket. Tegye fel a kezét, aki most mellényzsebből ki tudná csengetni a felvett hiteléből még hátralevő részt, pláne ha anno mondjuk 140-160-as CHF-en vette fel 20-30 évre... a legtöbben ezt csak a lakásuk eladásával tudnák megtenni és a mai ingatlanárak mellett még örülhetnének, ha a semmis szerződés és az eredeti állapot visszaállítása után nem maradna további adósság a nyakukban.

erről ennyit

A fenti hoax egyetlen helytálló mondata: "erről ennyit"!

36 komment


süti beállítások módosítása