Ismét egy nagy port felvert eset: egy autós az őt a piros lámpánál kirabló motoros után eredt, rövid üldözés után utol is érte és elütötte.

A Velvet cikke szerint: Bajosan lehetne jogos önvédelem a Kolosy téri motorosgázolás

December 7-én egy toyotás elcsapott  egy Kawasaki típusú motort, amelyen ketten utaztak, a motor utasa leesett és életét vesztette. Pár nappal később kiderült, nem egyszerű közlekedési baleset történt a Kolosyn, hanem egy szervezett, Budán autókat fosztogató motorosbanda egyik akciója fordult tragédiába. A Zsigmond térnél, a piros lámpánál kirámolt autós ugyanis hamar felocsúdott, és üldözőbe vette a motorost, akivel a Kolosy térnél ütközött, nekilökve egy autónak a motort (illetve ő is nekiment egy harmadik kocsinak). Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) arról tájékozatta a Velvetet,  hogy "a baleset kapcsán a BRFK Közlekedési Főosztálya halált okozó  közúti veszélyeztetés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt  eljárást indított, a gyanúsítás megtörtént."

Nos, nem tudok egyetérteni a rendőrség illetve a cikkben megszólaltatott jogászok álláspontjával: az eset - az eddig nyilvánosságra került tények alapján - jogos védelmi helyzetben történt, az autós ellen bűncselekmény hiányában meg kell szüntetni a nyomozást.

A jogos védelemről a Btk. az alábbiakat mondja:

Btk. 29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.

Nem kívánom a k. olvasó idejét rabolni, talán abban nincs senkivel sem vita, hogy az eset megítéléséhez itt két dolgot kell vizsgálni:

1. Történt-e időbeli túllépés, azaz nem valamiféle utólagos bosszúról van-e szó? Ha igen, úgy nem lehet "szükséges" cselekményről beszélni.
2. Szükséges (téves megfogalmazásban: arányos) volt-e az alapbűncselekmény (azaz a lopás) megakadályozásához, azaz meg lehetett volna-e valamilyen más, enyhébb és az autós számára is beláthatóan rendelkezésre álló módon akadályozni a lopást?

Hogy miért nem történt időbeli túllépés, annak megértéséhez egy rövid kitérőt kell tennünk: át kell tekintenünk a bűncselekmények befejezett és bevégzett állapota (stádiuma) közötti különbséget. Igyekszem közérthetően, minimális bikkfanyelvvel:

Befejezett egy bűncselekmény, amikor a tényállás minden eleme megvalósult: az emberölés befejezett, amikor a sértett meghal, a testi sértés befejezett, amikor az első komolyabb maflás betalál, a lopás befejezett, amikor a szajré a tolvaj birtokába kerül.

Bevégzett a bűncselekmény, amikor "a védett jogtárgy veszélyeztetettsége megszűnik": a testi sértés bevégzett, amikor a verést befejezik, a lopás bevégzett, amikor a dolog véglegesen kikerül a tulajdonos birtokából. (Zárójelben: meglepő módon még az emberölésre is lehet olyan helyzetet találni, amikor elkülönül a befejezett és a bevégzett állapot: a móri mészárlás, mint több emberen elkövetett emberölés, befejezetté vált a második áldozat halálával, de bevégzett csak ennél később, az utolsó áldozat megölésével lett.)

A szakma egységes álláspontja, hogy a jogos védelmi helyzet a bűncselekmény bevégzett stádiumáig mindvégig fennáll. Ezt a legkönnyebb talán a testi sértés példáján szemléltetni: hiába lett befejezett a bűncselekmény az első nagyobb ütésnél, ettől még természetesen ez után is jogszerű a védekezés. Ugyanilyen nyilvánvaló, hogy a tettenért zsebtolvajt jogszerűen lehet kergetni és ha utolérjük, tőle erőszakkal vissza lehet venni a pénztárcát.

A Kolosy téren (illetve előtte) a lopás még nem volt bevégzett, a sértett azzal a céllal vette üldözőbe a tolvajt, hogy a táskáját azonnal visszaszerezze. Ez sikerült is neki és ehhez kétségtelenül joga volt.

A másik kérdés, hogy szükséges volt-e elütnie a motorost.

Alapvetően az, hogy elütnie, meglöknie, felborítania joga volt, nem képezheti vita tárgyát: semmilyen más módon nem életszerű, hogy egy egyedül levő nő meg tudjon állítani két motoron ülő, bűnöző férfit, ha azok egyébként nem akarnak neki megállni. (Még így is kisebbfajta csodával határos, hogy utolérte őket, aki ült már Budapesten dugóban, tudja, miről beszélek.) A szükséges elhárításhoz pedig a Btk. szerint joga van, nem csak a sértettnek, de bárkinek.

A BRFK gyanúsítása (legalábbis a cikk szerint) halált okozó közúti veszélyeztetés bűntette. Ebből az következik, hogy az autósnak nem állt szándékában a motoros halálát okozni, még eshetőlegesen sem. (Ha akár csak eshetőlegesen is, de szándékában állt volna, emberölés lenne a gyanúsítás!) Veszélyeztetni pedig - a tulajdona védelmében - joga volt.

Az, hogy a motoros végül meghalt, úgynevezett szándékon túli (praeterintentionalis) következmény.

15. § Az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.

A szándékon túli következmények kockázatát tehát az elkövető viseli, a jogos védelmi helyzetben cselekvő személy viszont nem elkövető. (Hétköznapi megfogalmazásban: a kockázatot a jogszerűtlenül eljáró fél, azaz esetünkben a tolvaj viseli.)

Fel szokott még merülni, hogy "arányos volt-e" az elhárító magatartás az alapbűncselekménnyel. Ez az arányossági kritérium azonban inkább urban legend kategória illetve a régebbi idők téves "bírói jogfejlesztésének" mára visszaszorulóban levő mellékterméke. A Btk. nem ismeri az arányosság kritériumát, kizárólag "szükséges" elhárításról ír. (Ujvári Ákos írt erről jókat a PhD-értekezésében, ha valaki esetleg ilyeneket olvasgatna szabadidejében.) Ebben az esetben egyébként - mivel a halál okozása nem szándékos volt - még csak ez a "kritérium" sem sérül.

Leges-legvégső esetben pedig, ha esetleg a kedves olvasó nem osztaná a fenti nézeteimet, a Btk. olvasását sosem szabad abbahagyni:

Btk. 29. § (2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból túllépi.

Ez a szakasz egyébként viszonylag új, a 2009-es novellával került a Btk-ba, korábban ilyenkor csak "korlátlanul enyhíthető" volt a büntetés. Mára ez a szakasz is egy egyértelműbb meghatározást kapott.

Összefoglalva, a cselekmény nem bűncselekmény, a nyomozást bűncselekmény hiányában meg kell szüntetni.