Nagy port vert fel az annak idején már itt is említett Rezesová-ügy elsőfokú ítélete, köszönhetően elsősorban annak, hogy a vádlottat kiengedték az előzetes letartóztatásból és így ha nem is teljesen szabadon, de mindenképpen bilincs nélkül távozhatott a fegyintézet helyett egy kellemes Duna-parti lakásba. Számos cikk boncolgatta a lehetséges okokat illetve tett összehasonlításokat más, sokkal kisebb súlyú ügyekkel. De vajon tényleg ennyire enyhe az ítélet?

Nem lennék jó krimiíró, mert most le is lövöm a poént: valóban enyhe ítélet, de nem annyira, mint amennyire elsőre látszik!

Az igazán súlyos közúti veszélyeztetés vádja elsőfokon megdőlt, mégpedig döntően amiatt, amit lentebb a vácszentlászlói fagyállós gazda ügyénél említettem: a bizonyíthatóság hiánya ill. nem kellően alátámasztott mivolta miatt. Mivel erről sem én, sem a kedves olvasó nem tudunk többet, ezt fogadjuk el és nézzük tovább az esetet! (És amikor kacifántos meséket szövünk egyik-másik szívünknek kedves elkövető esetéről, gondoljunk az ilyen esetekre is...)

Marad tehát egy ittas vezetés, annak legsúlyosabb alakzatában: kettőnél több ember halálát okozva, 5-10 év börtön között fenyegetve. A törvény szerinti kiindulási alap a középmérték, azaz 7,5 év, ezt kell az egyéb körülmények alapján tovább "hangolnia" a bíróságnak, én mindent egybevetve a középmértéknél kicsit súlyosabbat vártam. Nem teljesen érzem megalapozottnak az enyhítő körülmények közül az időmúlást meg a vádlott pikkelysömörét (!) egy lapon emlegetni azzal, hogy az áldozatok különösen sok szenvedéssel haltak meg illetve hogy a törvény által ehhez a minősítéshez "megkívánt" (elnézést) három áldozaton felül egy további halott is volt.

Az ittasság foka az ítélet szerint csekély volt - ez meglepő, az első sajtóhírek nem éppen erről szóltak. De ismét csak a bizonyíthatóság... a XXI. században talán nem nagy elvárás egy vérvételt korrektül elvégezni és támadhatatlanul ledokumentálni, pláne, ha nem arról van szó, hogy Józsi bácsi hazabiciklizett a szüret után... Ha erre a hatóságok nem voltak képesek, az nem a vádlott felelőssége, a bíró pedig csak a jegyzőkönyvek alapján kétséget kizáróan bizonyított tényekre hagyatkozhat.

Az egyetlen igazán komoly enyhítő körülménynek az esetleges "sértetti közrehatást" tartom, azaz azt, hogy a Fiat mennyivel a BMW előtt ment át a belső sávba. Tartok tőle, hogy ezt soha nem fogjuk megtudni, ennek hiányában viszont könnyen lehet, hogy a mégis csak a bírónő adta a lehetséges legpontosabb leírást a szóbeli indokoláskor: "nem zárható ki, hogy"...  kegyetlenül hangzik, de az, hogy valaki meghal, nem jelenti azt, hogy ő garantáltan nem is hibázhatott. Ha a kedves olvasó maga is szokott autópályán vezetni, ehhez nem is kell nagy fantázia: gyakorlatilag mindenkinek van saját tapasztalata arról, amikor más miatt kellett nagyon nagyot fékezni. Isten tudja, itt mi történt, de azt mindannyian tudjuk hogy a nem bizonyított körülményeket kinek a javára kell értékelni. (Bizonyíthatóság, bizonyíthatóság, bizonyíthatóság!) Ezzel együtt pedig egy 5-10 éves tartományban akár megalapozott is lehet egy 6 éves ítélet.

Amit érthetetlennek tartok, az a végrehajtás legenyhébb, fogház fokozatú megállapítása. Személy szerint úgy gondolom, hogy börtönbe illetve fegyházba kizárólag az erőszakos, illetve a többszörösen visszaeső elkövetőket kellene csukni, az ittas vezetőknek a fogház is bőven elég, de ezt a magánvéleményemet a jogalkotó nem osztja: az ittas vezetés súlyosabb eseteit börtönnel rendeli büntetni. (Részletek Stohl Buci ügyénél.) Van ugyan lehetőség ettől eltérni, Btk. 35. § (2) "A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre tekintettel a törvényben meghatározottnál eggyel enyhébb vagy eggyel szigorúbb végrehajtási fokozat határozható meg.", ezt azonban pikkelysömörre illetve kétséges sértetti közrehatásra megadni legalábbis szokatlan... ha szabad tippelni, ezt a másodfok szerintem börtönre fogja (vissza)változtatni.

A "4 év után szabadulhat" kitétel igaz ugyan, de a szokásos újságírói hatásvadászat: ez a népiesen harmadolásnak nevezett kedvezmény ugyanis minden fogházra ítéltnek jár, feltételesen, jó magaviselet esetén. Börtön esetén ez is valamivel szigorúbb lenne, a büntetés 2/3-a helyett 3/4-e után járna, ami itt konkrétan 6 hónap különbséget jelent. (Ennek egyébként az a célja, hogy az elítéltet motiválja a büntetés leülése alatt. Néha ez rosszul sül el és a frissen feltételesen szabadult másnap újra elkövet valamit, de nem ez a jellemző, csak a hírekbe persze ez kerül be.) [UPDATE: az új Btk. szerint elsőbálozóknak börtön esetén is jár a feltételes harmadolás, köszönöm a kommentet, erről a hírről lemaradtam.] 

És akkor a végére a közvéleményt igazán felkavaró rész, a botrány: a kiengedés az előzetesből és rendőri átszállítás egy Duna-parti luxuslakásba...

Talán meglepő lesz, de ez az ítéletnek az a része, amit mindenképpen meg kell védenem még akkor is, ha jelenleg fellebbezés alatt áll a kérdés és lehet, hogy a másodfok újra elrendeli az előzetes letartóztatást. [UPDATE: ez ma - 2013. dec. 3. - meg is történt, ilyenkor a vádlottat visszaviszik a bv-intézetbe.] (Lábjegyzet: külön fellebbezés alatt áll a házi őrizetet elrendelő határozat, erről napokon-heteken belül "illik" dönteni, és külön van fellebbezés a 6 évről szóló ítélet ellen, erről "majd valamikor" lesz másodfokú ítélet. A kényszerintézkedés (előzetes letartóztatás ill. házi őrizet) azonban fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtandó - logikusan, ugyanis ha nem így lenne, soha senkit nem lehetne fogva tartani, hiszen egy sima fellebbezéssel szabadulhatna az épp frissen begyűjtött delikvens.)

Az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés, hanem egy olyan intézkedés, ami azt hivatott biztosítani, hogy a vádlott le ne lépjen az eljárás alatt - és semmi mást! Amíg nincs jogerős ítélet, addig ennek a lehető legenyhébbnek kell lennie, ami még éppen elegendő a cél eléréséhez. Az pedig, hogy mikor lesz jogerős ítélet, nem a vádlott felelőssége, hanem a büntetőhatalmát gyakorló államé.

Jelenleg a vádlott számára legjobb esetben 4 nem jogerős év lóg a levegőben, amiből 15 hónapot már leült, mégpedig de facto fegyház fokozatú előzetesben - a hátra levő 2 év 9 hónap fogház messze nem jelent olyan fenyegetést, ami elől érdemes lenne túl messzire megszökni, pláne hogy most a házi őrizetben is ketyeg az óra. Ez még akkor is igaz, ha lassabban ketyeg, csak 1/3 sebességgel... tehát három nap házi őrizet egy napi fogházként számít be. Egy esetleges szökés pedig egy újabb bűncselekmény lenne, elévülések indulnának (újra) stb... nem állítom, hogy tutira nem fog megszökni, de felettébb esélytelennek gondolom - a bíróság pedig a törvény szerint csak ezt mérlegelhette.

A házi őrizet körülményei (a biztonsági kérdéseken túl) nem képezhetik mérlegelés tárgyát; gazdagnak lenni - a közvélekedéssel ellentétben - nem bűncselekmény és Duna-parti apartmant bérelni nem súlyosító körülmény. Az, hogy egy gazdagabb vádlott jobb körülmények között töltheti a házi őrizetet, mint egy szegény, megint csak triviális dolog és nem bírósági kérdés.

A "társadalmi elvárás" csak annyiban lehetne mérlegelés tárgya, ha valami elszaporodott cselekményfajtáról lenne szó (tipikusan ilyen: tanárverés, áramlopás stb.), erről azonban ebben az esetben hál' Istennek nincs szó, azt tehát jól tette a bíróság, hogy ettől függetlenítette magát. Az pedig, hogy jogerős ítélet nélkül a lehető legkevesebben legyenek rácsok mögött, mindenképpen egy követendő tendencia. Tessenek nem elhúzni évekig a büntetőeljárásokat...

(Zárójelben egy gonoszkodó megjegyzés: a halálbüntetés pártolói szokták mondogatni, hogy "minek etetni az ilyet az adófizetők pénzén": hát, most akkor lehet ujjongani, íme egy vádlott, aki nem terheli szegény adófizetőket, halleluja...)

Összefoglalva tehát, a hat év enyhe ugyan, de "védhető", a börtön helyett fogház már kicsit nehezebben magyarázható, furcsa döntés, a házi őrizetbe "kiengedés" viszont - a társadalmi visszhangja ellenére - egy helyes döntés volt.